Rocklegendák teaideje a Križanke színpadán (2012)
Szerző: Peter Podbrežnik, Urban Bolta
Helyszín: Križanke / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2012. szeptember 20.
Látogatók száma: 2000
Jegyár: 37.50 €
Még egy évvel ezelőtt is sokan, akiknek a kedvenc zenekaraikért külföldre kell utazniuk, csak szarkasztikus mosollyal intézték volna el azt, aki azt merte volna jósolni, hogy két legendás brit rockbanda, a Nazareth és a Wishbone Ash koncertjét a ljubljanai Križanke közepén kitűnő fogadtatás fogja övezni. Szerencsére a mi kedves kis „tyúkólunkban” is nagyon lassan, de azért jó irányba változnak a dolgok, ami a szlovének viszonyát illeti a minőségi rockzenéhez, és ezzel együtt azt, hogy többen látogatnak el olyan koncertekre, ahol zenei legendák lépnek fel, mint a két fent említett zenekar. A csordultig megtelt Križanke látványa maradéktalan elégedettséggel töltött el, hiszen kiderült, hogy mi, szlovének (a megszokott bőséges szomszédországi „segítséggel”), még mindig elegen vagyunk a klasszikus rock rajongói, hogy ne égessük le magunkat, mint annyiszor. A szervezőnek ezért minden elismerés jár a rendkívüli bátorságáért, mert igazán nagy és kockázatos dobás sikerült neki. Reméljük, hogy a Szlovénia minden szegletéből és még azon túlról is érkezett látogatók jó jel a további koncertek szervezéséhez.
GHB:
A két legenda érkezése előtt hazai erő melegített minket, a Grega Habič Band, akiket nem más konferált fel a színpadra, mint a RockLine főszerkesztője és drága bátyám, Aleš Podbrežnik. A reményteljes gitárvirtuóz, aki műfajilag nem fért össze az est két fő attrakciójával, a különféle stílusok hatásait rejtő, hangszeres elemekkel sózott, egyedi „gitárrockjának” előadása közben tisztességes fogadtatásban részesült a közönségtől. Ezt igazán öröm volt látni, Habič úrnak pedig szép útravaló lehet a jövőbeli vállalkozásaihoz.
WISHBONE ASH:
A brit art rock nehézsúlyúakat a Rockline újságíró-társa, a legendás Jernej Vene konferálta fel, aki egyebek mellett a zenekar összes tagját is bemutatta. A Wishbone Ash, akik a legutóbbi stúdióalbumuk, az „Elegant Stealth” (2011) megjelenése után is fenomenális koncertformában vannak, az est teljes értékű győztesei voltak, és elvitték a főattrakció címét a Nazarethtől ebből az egyedülálló eseményből. A zenekar tagjai felett – szokás szerint kultikus flying-V elektromos gitárjával – az utolsó eredeti Wishbone Ash-tag, a gitárvirtuóz és énekes Andy Powell őrködik, köztük pedig kivételes az összeszokottság, különösen az epikus gitár-multiharmóniák terén, amelyek a védjegyüknek számítanak, és hard rock-, progresszív rock- és heavy metal-előadók egész generációit nyűgözték le. A Wishbone Ash összetett stílusában a prog és a hard rock mellett a blues, a folk és a jazz elemeit is ápolja, így még ma is leginkább art rockként lehet őket meghatározni. Erről a fiatalabb koncertlátogatók – akikből egyszer a változatosság kedvéért nem volt hiány, és közülük sokan először látták őket – a helyszínen meggyőződhettek.
Az ilyen, hangsúlyos „art” vonalú zenekarok sajnos ritkábban tévednek a mi tájainkra, mint ahogy eső esik a sivatagban, így öröm volt látni a közönség viharos reakcióját, amikor a Wishbone Ash az „Argus” (1972) örökzöldjével, a „The King Will Come”-mal nyitotta a műsorát. Hamarosan követte a halhatatlan proto-metal eposz, a „Warrior”, amelyben a Powell és Muddy Manninen közötti gitárharmóniák különösen kivirágoztak. Az „Argus”-ról, amely idén ünnepli a megjelenésének negyvenedik évfordulóját, és még mindig a zenekar messze legkedveltebb, a legtöbb hívük szerint pedig legjobb albuma, még két klasszikust játszottak: a melankolikus mesterművet, a „Sometime World”-öt és az energikus rockert, a „Blowin’ Free”-t. Ez utóbbit a „Wishbone Four” (1973) meglepetésével, a „Ballad of the Beacon”-nel együtt ráadásként adták elő.
https://www.youtube.com/watch?v=ZmiT-EAT2t4
A Wishbone Ash egész fellépése alatt kiváló hangzással dolgozhatott, amiért elsősorban a Festival Novo Mesto hangosítócsapata érdemel dicséretet. A remek hangulatú art rock legendák a műsorukba néhány olyan gyöngyszemet is beválogattak, amelyeket nem játszanak minden este, például a „Twin Barrells Burning” (1982) klasszikusát, az „Engine Overheat”-et és a „Number The Brave” (1981) slágerét, az „Open Road”-ot. Ezzel bebizonyították az esetleges kételkedőknek, hogy a nyolcvanas években is számos kiváló művet alkottak. A „Can’t Go It Alone” és a „Warm Tears” jó előadásával az aktuális albumról, az „Elegant Stealth”-ről sem feledkeztek meg. Powell és Manninen, akik fogadásból is harmonizálták a gitárvonalakat, és szenvedélyesen cserélgették a főszólista szerepét, végig hatalmas ritmusalapra támaszkodhattak: a basszusgitáros jókedélyű Bob Skeat és a dobos Joseph Crabtree játszott mögöttük, aki az öt év alatt, mióta a Wishbone Ash tagja, már le tudta vetkőzni a „zöldfülű” címkét.
https://www.youtube.com/watch?v=ZA85XEvcVfQ
Természetesen – teljesen várhatóan és jogosan – a „arany” hetvenes évek klasszikusai domináltak, köztük a megható „Lady Jay” ballada és a komplex hard rockos tarolás, a „Jailbat”, amely a közönséget mindig alaposan felpörgeti. A reguláris műsort – szintén várhatóan – a legendás, több mint 10 perces, a „Wishbone Ash” (1970) albumról származó eposszal, a „Phoenix”-szel zárták, amelyet ezúttal is számos csodálatra méltó improvizációval alaposan megnyújtottak. A ráadás után a „Wishbone Ash” az est nagy győzteseinek stílusában, hatalmas taps közepette köszönt el a színpadtól, és átadta a helyét a legendás skót rock-reménységeknek, a Nazarethnek.
NAZARETH:
A skót klasszikus rock bajnokai, a Nazareth, akiknek a hagyományos, hard rockos hangzásához skót dudák is társulnak, legutóbb a kilencvenes évek közepén léptek fel az Alpok napos oldalán, a Primorska vidékén, így több mint másfél évtizedet kellett várni, hogy visszatérjenek hozzánk! Ha az akkori, régi dornberki fellépésen Jimmy Murrison gitáros még teljesen friss tagja volt a zenekarnak, mára már szilárd láncszem, és megbízható támasza a banda gerincének, amelyet Dan McCafferty énekes és Pete Agnew basszusgitáros alkot. A triót egy évtizede Pete fia, Lee Agnew csatlakozott a dobfelszerelés mögé; ebben a felállásban a Nazareth mostanáig két stúdióalbumot adott ki, a „The Newz”-t (2008) és a „Big Dogz”-t (2011), a gépezet állandó járatásáról pedig az utóbbi években a folyamatos koncertturnék is gondoskodnak, amelyek – ahogy említettem – végre a skótokat is elhozták hozzánk.
A Nazarethet nem más konferálta fel a színpadra, mint a velük egykorú Dragan Bulič. A kvartett a hagyományos skót dudás intro után a Silver Dollar Forger című számmal nyitotta a közös együttlétet. Ezt a magasan szárnyaló Telegram követte, amely a torzított gitárhangzásával jelezte az előző fellépőkhöz képest jóval keményebb hangzásvilágot. Ha a Wishbone Ash hangsúlyosan művészi felhangú zenekarként mutatkozott be, akiknek az improvizációs kitérők sem idegenek az eredeti dalokhoz képest, a Nazareth ezzel szemben a tisztavérű hard rock ligájába tartozik. Ezúttal valóban odacsapósan előadott slágereik ugyanis a legkézenfekvőbb módon hatottak, annál felszínesebben.
https://www.youtube.com/watch?v=g4QJfWRN1So
Dan Mccafferty továbbra is a zenekar igazi kabalája és vezére! A szimpatikus, ősz hajú fickó erős skót akcentusával egy szempillantás alatt belopta magát a közönség szívébe, reszelős hangjával pedig, amely olyan, mint egy alig menetképes öreg „százegyes”, minden Nazareth-szám egyedi pecsétjét hozta. Az éneklése a szokásosnál visszafogottabb volt, amiért valószínűleg az átlagosnál hidegebb szeptemberi este okolható, amire a színpad jobb oldalán a folyamatos kézdörzsöléssel Agnew basszusgitáros is felhívta a figyelmet. Az ismertebb dallamoknál, mint a mindig friss, örökzöld Love Hurts ballada, amely – ahogy várható volt – az egész este legeufórikusabb fogadtatását kapta, vagy a pozitív hangulatú Broken Down Angel, McCafferty közös éneklésre buzdította a Križanke teltházas nézőterét. A hangja a műsor vége felé kezdett fáradtság jeleit mutatni, ennek ellenére – különösen a már 65 évet a hátán cipelő énekestől – a feladatát teljesen magabiztosan oldotta meg, olyannyira, hogy az előadásával önbizalommal dobta oda a kesztyűt mindazoknak, akik pletykákkal túl korán leírták.
https://www.youtube.com/watch?v=p172adk5tLA
A színpadra visszatérve a dunfermline-i zenészek a Night Woman és a Razamanaz című számokkal visszaforgatták az időt 1973-ba, az estét pedig a Dream On power ballada-kislemez optimista üzenetével zárták. A Nazareth a Križankében kielégítő előadást hozott, amellyel meggyőzte a régi vágású rock összegyűlt rajongóit. Egy még magasabb értékeléshez viszont a skótoknak rá kellett volna tenniük egy lapáttal a közönséggel való intenzívebb kapcsolatban, hiszen a kvartett olykor túlságosan álmosnak hatott, ahogy a koncert hosszát tekintve is.
https://www.youtube.com/watch?v=tdpx0qdnAEc
Peter Podbrežnik (bevezető, GHB, Wishbone Ash)
Urban Bolta (Nazareth)
fotók: Helena Vertačnik & Aleš Podbrežnik
Setlista
Wishbone Ash
1. The King Will Come
2. Warrior
3. Can’t Go It Alone
4. Sometime World
5. Open Road
6. Warm Tears
7. Lady Jay
8. Jailbait
9. Engine Overheat
10. Phoenix
—ráadás—
11. Ballad Of The Beacon
12. Blowin Free
Nazareth
1. Silver Dollar Forger
2. Telegram
3. This Month’s Messiah
4. Sunshine
5. Turn On Your Reciever
6. Cocaine
7. Radio
8. Love Hurts
9. This Flight Tonight
10. Broken down Angel
11. Hair Of The Dog
—ráadás—
12. Night Woman
13. Razamanazz
14. Dream On
Képgaléria































































































