Szerző: Rok Klemše
Fotók: Jerneja Jerak
Helyszín: Gala Hala
A koncert dátuma: 2012. szeptember 12.
Vége a nyárnak, és vele együtt a fesztiválszezonnak is, de szerencsére ősszel szélesre tárják kapuikat a klubok, a zenekarok pedig hosszabb turnékra indulnak. Az elsők között volt ezúttal a svéd black metalos Marduk az amerikai death metal-óriás Immolationnel, akik együtt vágtak neki a Serpent Sermon 2012 turnénak. A felhozatal nemzetiségileg olyan volt, mint egy repülőtéri váróterem: minden banda más országból érkezett, a Gala hala színpadát franciák, csehek, spanyolok, amerikaiak és svédek foglalták el.
Már fél hétkor a hangmérnök, a merch-árus és az egy kezen megszámolható „közönség” elé léptek a franciák, a Forsaken World, így többé-kevésbé saját maguknak játszottak. Akkor sem lett volna lényegesen jobb a létszám, ha később kezdenek, mert a Forsaken World súlyos identitásválságban szenved. Valami jellegtelen, dallamokkal átszőtt death metal keveréket nyomnak, amit hülye breakdownok, vékonyka vokálok, unalmas dobolás és egy gitáros dob fel, aki mindenáron úgy akar szólni, mint Petrucci. A legrosszabb viszont csak most jön: a srácok ráadásul corpse painttel is kimaszkírozták magukat, aminek a lényegét nem igazán értem. A Forsaken World ugyanis se nem evil, se nem nekro, se nem grim, a corpse painttel valószínűleg csak a kinyomkodott pattanásaikat akarták eltakarni. Ja, az első lemezükről, az As Time Reflects Our End-ről játszottak számokat.
A helyzet rögtön javult, amint a Forsaken World letolta a maga fél óráját; a szünetekben végre szuper válogatás szólt (igaz, kicsit szelídebb, progresszívebb lelkületű) a Control Deniedtől, a Fates Warningtól és még a Rushtól is. Az est vágányára aztán megint keményebben a cseh Heaving Earth terelt vissza minket, és az idei Brutal Assaulton látott cseh zenei förmedvények után nem hittem volna, hogy valaha megdicsérek egy cseh metalbandát. A srácok ugyanis rendes, kőkemény death metalt tettek le az asztalra, amelyet főleg a Morbid Angel veteránjai ihlettek (egyik daluk után nevezték el magukat a csehek), néhány rész pedig maga volt a tökéletes főhajtás az Immolation előtt. Főleg a gitáros jeleskedett, aki néhány technikailag elképesztő szólót hozott és változatos riffekkel dolgozott, meg az énekes a mély, „he sings like a monster” hangjával. A Heaving Earth úgy tud death metalt játszani, ahogy illik, a kommunikáción viszont sokat kell javítani, mert gyakorlatilag nem volt.
Még egy csontot le kellett nyelni, mielőtt igazán elindult az este, ez pedig a Noctem névre hallgatott, egy spanyol black/death metal banda. Jó fél óra alatt bemutatták unalmas black–death keverékükat, ami nem két stílus eggyé olvadásának hangzik, hanem olaj és víz elegyének. Fájdalmasan nyilvánvaló, hogy úgy akarnak szólni, mint a Behemoth, de ez az egész vonalon csúfosan megbukik. Eredetiség nélküli, unalmas riffek, értelmetlen dobolás és egy álgonosz frontember, aki fellépésében, mozdulataiban és szerzetesi csuhájában Hoest (Taake) nyilvánvaló másolata volt – ez maga volt a tökéletes recept ahhoz, hogy ásítozzunk, és az órát lessük, mikor lesz már vége ennek a kínzásnak. A debil pontot az i-re pedig Hoest, hoppá, Beleth tette fel azzal, hogy vért paradicsomlevet ivott.
Ezután végre elfoglalták helyüket a Gala hala trónján az igazi birtokosok, a death metal uralkodói, a New York-i Immolation. A közel negyedszázados múltú csapat nem ismeretlen a mi színpadainkon, legutóbb 2012 novemberében léptek fel nálunk, ennek ellenére minden alkalommal nagy megtiszteltetés köszönteni ezt az intézményt, hiszen az egyik legfáradhatatlanabb és legkövetkezetesebb death metal zenekarnak számít. A pokol kapuit a blaszfém death metal istenei egy nyolcperces, tüzes szvittel nyitották meg, a Close to A World Below-val, és már az első pillanatokban megmutatták, hogyan kell helyesen tálalni a death metalt. Az old school death metal minőségében az Immolation jelenleg csak szomszédaival, a Suffocationnel mérheti magát, a legendás yonkersiek pedig azzal is dicsekedhetnek, hogy diszkográfiájukban egyetlen rossz pillanat sincs! Ezúttal a hang is megijedt az Immolationtől, és úgy szót fogadott, mint a stréber kisfiú, aki minden reggel friss almát visz a tanárnőnek. Az amerikaiak úgy doboltak, mint a keleti front 1942-ben, ugyanolyan baljósak voltak, mint Damien az Ómenben, és olyan brutálisak, mint King Carrie-je. Ross Dolan basszusvonalaival szétcincálta a terem falait, brutális, de érthető vokáljával pedig azt sejtette, hogy már két évtizede akkumulátorsavval gargalizál a fellépések előtt. Az istentelen riffek építésze, Robert „Bob” Vigna ismét bebizonyította, hogy a death metalban nincs párja; nemcsak hogy húsz év után is egyedi, eredeti és változatos riffeket tud tálalni, de a fellépése is, amikor eggyé olvad a gitárjával, úgy néz ki, mintha egy festő alkotná remekművét a vásznon. Az epikus fellépést, amelyet Dolan fenomenálisan fogott össze, az Immolation kiváló setlisttel koronázta meg, amelyen olyan klasszikusok uralkodtak, mint a Swarm of Terror, az Into Everlasting Fire, az Unholy Cult, a fantasztikus No Jesus, No Beast, a végén pedig meglepetésként a kultikus Dawn of Posession! Közben még a What They Bring is elhangzott a friss Providence EP-ről, ami azt bizonyítja, hogy az Immolation még mindig páratlan death metal intézmény. Amit Wagner jelent a szimfóniának, azt jelenti az Immolation a death metalnak!
Nekem az Immolation után nyugodt szívvel véget érhetett volna a koncert, mert a Marduk minden tiszteletem mellett sem képes elérni az amerikaiak tökélyét. A svédek a turnén a friss Serpent Sermon lemezt mutatták be, a hangulatot pedig már a fellépés előtt is egy kórusos fekete misével teremtették meg. A Marduk az új lemez címadó számával kezdte a szettet, de – akárcsak később is – minden hangzásbeli tisztaság elveszett a végtelen blast beat-sorozatokban és a dupla lábgép szüntelen agyonhajszolásában. Tankszerű erővel folytatta a Marduk a démoni Mortuus vezetésével a jó egy órás ágyúzást, ami csak szolidra sikerült, és az igazán jó előzenekarok után a semmibe veszett. A Marduk így egyre egysíkúbb és ismétlődőbb lett, pedig felsorakoztatott néhány klasszikust is, mint a Black Tormentor of Satan és a Wolves. De ezúttal a Marduk esett áldozatul az immolációnak!
Setlista
IMMOLATION:
1. Close to a World Below
2. Swarm of Terror
3. Majesty And Decay
4. Father, You’re Not a Father
5. What They Bring
6. Into Everlasting Fire
7. A Glorious Epoch
8. Under the Supreme
9. Unholy Cult
10. No Jesus, No Beast
11. Dawn of Possession
MARDUK:
1. Serpent Sermon
2. Nowhere, No-One, Nothing
3. The Levelling Dust
4. The Black Tormentor of Satan
5. On Darkened Wings
6. Slay the Nazarene
7. Temple od Decay
8. Throne of Rats
9. Deme Quaden Thyrane
10. Within the Abyss
11. Baptism By Fire
12. Panzer Division Marduk
13. Souls For Belial
14. With Satan and Victorious Weapons
15. Wolves
Képgaléria
