Helyszín: Sveti križ (Planina pri Sevnici) / Szlovénia
A koncert dátuma: 2012. 07. 06.
Látogatók száma: 1500
Jegyár: 14,00€ / 21,00€
Gremo klumpat na Planino – így szól a Klumpanje himnuszának refrénje. Idén a Klub mladih Planina már tizenharmadik alkalommal egymás után hívta meg július elején a látogatók tömegét a kétnapos fesztiválra. A Šenjur és Sevnica közötti idilli környéken, egy füves síkságon immár tizenhárom éve főleg a szórakozásra és a zenére vágyó fiatalok gyűlnek össze. Ezúttal az időjárás-előrejelzés is kedvezett a szervezőknek, hiszen a múltban a Klumpanje látogatóit nemegyszer szárította ki a kék ég.
Hátizsák és sátor az autóba, és indulhat a kaland! Már a felfelé vezető út is afféle adrenalinélmény: áttekinthetetlen kanyarok és makadám keveréke. Amikor az út végre szilárd burkolatot kap, megérkezünk Planina faluba, ahol füves parkolók várják a fesztivál vendégeit, a körülbelül 1 km-rel feljebb lévő helyszínre pedig busz visz fel. Mi persze – a gazdag emberek – az acélparipánknak a színpad melletti parkolót engedtük meg magunknak, fent a csúcson.
Amikor megérkeztünk, a helyszín még elég csendes volt. Persze azért hangos, mert a színpadról a hangpróbák zaja zengett, mi pedig elindultunk megfelelő helyet keresni a sátornak. Ha azt várod, hogy a Klumpanjén árnyékba tudod majd felállítani a sátrat, elég nagy optimista vagy. De ha időben érkezel, legalább sík felületet találsz neki.
Elkezdtek szállingózni az első látogatók, és ezzel munkához láttak az első „gombászok” is az itallal. Nem sokkal később felcsendültek a színpadról a Vertum első hangjai. Aki nem figyelte épp a színpadot, könnyen lemaradhatott a fellépésükről, mert a Klumpanje-nek nem volt hivatalos konferansziéja, aki felhívta volna a közönség figyelmét, a koncert pedig közvetlenül a hangpróba után elkezdődött. Mire felfogtuk, hogy ez már az első hivatalos fellépés, a koncert fele el is telt. A helyszínre vezető rohanás közben a fülünkben maradt a női ének kellemes, összecsengő harmóniája, amely a finomabb férfi hangszeres alapra épült. A koncert hamar véget ért, utána az Aperion következett. Érdekes banda, színes felállással, kiváló, sokéves zenei tapasztalattal rendelkező zenészekkel és erőteljes női énekkel. Stílusában az Apocalypticához áll közel, hiszen a szokásos rockhangszerek mellett valódi klasszikus hangszerek (brácsa, cselló, fuvola, …) is fúziót alkotnak, és igazi ausztrál didzseridut is hallottunk. A tetszetős színpadi show kerekítette ki a zenekar teljes fellépését, amelyet másoknak is csak ajánlani tudok.
Alig egy óra múlva a színpad ismét kiürült, de nem sokáig. A Klumpanjén tényleg nem vesztegették az időt túlzott szünetekkel a fellépések között. Kiugrottál egy sörért, esetleg még pisilni is, és már fel is csendültek az új hangok. Az Aperion után a Klumpanje színpadát a Slovenija ima talent sztárja, az Eurovíziós Dalfesztiválon Szlovéniát képviselő Maja Keuc foglalta el. A tizenkilenc év körüli lelkeknek, akik a közönségben túlsúlyban voltak, ez volt az ideje a lágyabb, táncosabb ritmusokban való elmerülésnek, mi pedig kicsit hátrébb húzódtunk – a pult mellé. Mindezek ellenére Maja vokális képességeire nem lehet panasz, bár én magam egy kicsit több saját szerzeményt vártam volna, nem egy egész csokorra való feldolgozást. A színpad előtti közönséget ez persze nem különösebben zavarta.
A helyszín egyre telítettebb lett, újabb és újabb látogatók érkeztek. A kempingterületre vetett pillantás is, a maga színes kavalkádjával, egy szál füves zöld nélkül, elárulta: tele van, zsúfolásig. Átkelni rajta úgy, hogy ne bukj el az összes kifeszített zsinórban, és ne döntsd mindet romba a saját sátradhoz vezető úton, alaposan meg kellett erőltetni a szemed. Az út még érdekesebb lett, ha előtte felfrissültél néhány korsó sörrel.
A nap már erősen átbillent az éjszakába, amikor a Zmelkoow lépett színpadra. A színpad előtti tömeg a meglehetősen hűvös levegő ellenére éppen jól át volt melegedve, és fegyelmezetten ugrált a zenekar tagjaival. A zenészek összhangja a színpadon tökéletes volt – Goga igazi színpadi mester. A szünetekben elejtett megjegyzéseivel és konferálásával tovább szórakoztatta a közönséget. A hang kifogástalan volt – az egész rendezvény alatt a hangzásra tényleg nem lehetett panasz. Lelkesítő volt nézni, ahogy az egész zenekar összehangoltan, csapatként működik. Dicséret illeti a két vokalistát is, akik a mikrofon mögött szintén hibátlanul szólnak – nem, Goga, nem volt rossz, amikor ők ketten énekeltek egyedül. J A régi slágerek, mint a Batman, a Bit, a Čau, sonček, a Poredni gosti, a Klub ljudi z resnimi težavami és az elmaradhatatlan Gravitacija hangos éneklésre ösztönözték a közönséget.
Jó egy órára tehát a színpadot egy szórakoztató rockformáció foglalta el, az óra közben átfordult éjfélen. Egy rövidebb szünet után a fiatalok által jól ismert és kedvelt Big foot mama lépett színpadra. Mivel már késő volt – vagy inkább korai, ha úgy tetszik –, és a fárasztó hét maradványai még nyomták a fejemet, ezek a terhek mind dacoltak a koncert végigvárásának vágyával. Mivel a Big foot mama-t gyakran hívják és látni is lehet koncerteken és fesztiválokon az egész országban, nem kétlem, hogy itt is magabiztosan végezték a dolgukat, és a közönség elégedett volt. Mi, kicsit idősebbek, lassan a sátor felé indultunk, és jókora adag optimizmussal próbáltunk pihenni, ami a kemping telítettsége és a vidám tömeg gondtalansága mellett elég nehéz volt. Így a sátorba a fülünkbe jutott még az utolsó színpadi csere is – a Drugo dugme jugoszláv feldolgozásokat játszó tolmácsolói. A közönség, már jócskán megtámogatva bódító szerekkel, hangosan énekelte a zenekarral a Balkán különféle slágereit, én pedig végül, alig 3 órára, mégiscsak belezuhantam egy meglehetősen nyugtalan álomba.
Képgaléria
