Helyszín: Ljubljana / Channel Zero (Metelkova) / Szlovénia
A koncert dátuma: 2012. június 14.
Látogatók száma: 150
Jegyár: 19,00€
Június 14-én, csütörtökön furcsa álmom volt. Azt álmodtam, hogy elmentem a La Dispute* koncertjére, valami számomra szokatlan, fura sárga cuccban. Amikor megérkeztem a helyszínre, olyan érzésem volt, mintha éppen egy ljubljanai gimnázium ballagási bulija kezdődne. Fel akartam ébredni, de ez lehetetlen volt, úgyhogy rendeltem egy fröccsöt, és megadtam magam az eseményeknek.
Elsőként a szlovén Unblind lepett meg. A műfajt csak a La Dispute diszkográfiáján keresztül ismertem meg, ami az albumokon igazán ígéretes volt, ezért vágytam rá, hogy ezt az élményt továbbvigyem. Az Unblind pedig tartja a műfaj szabályait, ami nem rossz dolog az ilyen zenére éhes közönségnek. Az első tíz percben az énekes vinnyogó hangja még érdekes volt, később viszont már azon kezdtem töprengeni, mi is pontosan az előadásmódjának a lényege. De erre még visszatérek. Egyébként a zenéjükben nincsenek túlzott kilengések. Post-rockos, post-hardcore vizeken eveznek, elég groovy pillanatokkal ahhoz, hogy az egész hallgatható, olykor kifejezetten érdekes legyen. Kicsit peches volt a hangzás, mert a bal oldali gitárost túl halkan lehetett hallani. Pedig éppen ő húzott a ritmusrészeken át egy dallamot, ami megtörhette volna az egyhangúságot, csakhogy egyszerűen alig hallatszott. A teremben meglepően sok tinédzser volt, és örülök, hogy így van.
Kimentem levegőzni, és húsz perccel később értem vissza. A La Dispute már játszott, én pedig megdöbbenve láttam, hogy a terem ha nem is tömve, de annyira tele van, hogy bármilyen mozduláshoz keményen át kellett furakodni a kívánt helyre. És meglepetten állapítom meg, hogy ez a vinnyogó, ugató hang a lényege ennek a zenének. Az Unblind énekese nem majmolt, hanem egyszerűen hűen követte a műfaj törvényeit. A stúdiófelvételeken ez a mindenképp különleges vokál nem érvényesül annyira, ezért ott jobban figyeltem a hangszerekre. A zene minőségi, dallamos, az az érzésem volt, mintha mindezt már hallottam volna. Biztosan megint egy olyan zenekar, amely felvette a post-sapkát, és az egészet a saját irányába vitte. Az énekes nagyon érzelmes, akárcsak maga a zene. Nekem viszont hallgatás közben nem tűnt túl depresszívnek; igaz, a szövegekbe nem mélyedtem bele, de szerintem a zenét a hangulata teszi depresszívvé. Vagy tévedek. Azért említem a depresszivitást, mert szerencsém volt: az énekes a koncert után elkért tőlem egy cigit, én pedig kihasználtam a pillanatot, hogy kicsit megkérdezzem a hatásairól és a témáiról. Meglepve tapasztaltam, hogy nincs komolyabb válasza. Hát igen, talán butaságnak érezte egy random szlovák kérdéseire válaszolgatni. Mindenesetre a koncert remek hangulatban telt. A ballagók igazi bulit csaptak, még a pogó csírái is megjelentek. A többség tudta a szövegeket, és jó volt hallani azokat a pillanatokat, amikor az énekes átadta a vokált a közönségnek. Hogy a fiatalok tényleg ráadást akartak, azt kitartó UI, UA, UO skandálással erősítették meg, a zenekar pedig nem maradt adós. Visszarohantak, és még két utolsó számot lenyomtak.
Ami a hangulatot és a közeget illeti, a koncert kiváló volt, zeneileg viszont én nem igazán találom meg magam ezeken a vizeken. Itt azonban nem szeretném megtanítani az olvasót arra, mi a jó és mi nem. Ha élvezitek a zenét, minden rendben lesz. Akár az Ansambel Braneta Miheliča esetében is (nem mintha összehasonlítanám őket). Úgy látszik, a Dihurji csapatának is sikerült eltalálnia a megfelelő pillanatot a La Dispute koncertjéhez, hiszen a fogadtatásból ítélve több mint nyilvánvalóan „in” vannak.
Hazamentem, vagy felébredtem. Nem tudom pontosan.
*A La Dispute öt fiatalemberből álló zenekar, amely már a 2008-ban megjelent debütálásával, a Somewhere At the Bottom of the River Between Vega and Altair albummal elvarázsolta az ilyen zene rajongóit, útját a rajongók fülében pedig tavaly a Wildlife albummal folytatta. A zenéjüket nem annyira a szétszórt dobok és a kíméletlen, éles gitárok – amelyeket helyenként finom dallamok szelídítenek – jellemzik, hanem a szövegek, amelyeket Jordan Dreyer frontember hihetetlenül érzelmes módon ad elő, és ez a hallgatót aligha hagyja érintetlenül.
Setlist
1. A Departure
2. The Most Beautiful Bitter Fruit
3. A Letter
4. Harder Harmonies
5. Why It Scares Me
6. New Storms for Older Lovers
7. Said the King to the River
8. All Our Bruised Bodies and the Whole Heart Shrinks
9. You and I in Unison
—ráadás—
10. Safer in the Forest/Love Song for Poor Michigan
11. King Park
Képgaléria
