Helyszín: Ljubljana / CUK Kino Šiška / Szlovénia
Dátum: 2018. április 2., hétfő
Amikor az amerikai metalosok, a Trivium szlovéniai fellépését néhány éve lemondták, úgy tűnt, nincs elég érdeklődés ahhoz, hogy nagyobb közönséget vonzzanak. Az In Waves (2011) utáni két album sem aratott túl nagy sikert. Tavaly azonban fordult a kocka. A The Sin and the Sentence jó fogadtatást kapott, az együttes pedig hosszú turnékba kezdett. A sikeres amerikai turné után jött az európai kör, amelyre a Trivium a Power Trippel és a Venom Prisonnal együtt vágott neki. A két előzenekar nem passzol ideálisan a Triviumhoz, de a Trivium saját maga választotta őket, mert mindkettő ígéretes. Húsvéthétfő volt, a Kino Šiška előtti tér lassan megtelt. Külföldiek hangja is hallatszott, a koncert tehát minden jel szerint jónak ígérkezett.
Elsőként a Venom Prison lépett színpadra, egy walesi death metal banda, amelynek egy albuma és egy EP-je van. Alig fél óra alatt igyekeztek lenyűgözni agresszív, kaotikus zenéjükkel. A muzsika kétségkívül death metalos hangulatú volt, black metal és hardcore is vegyült bele. A fellépés magabiztos volt, kiemelkedett a harcias énekesnő, Larissa Stupar, de hangzásban elég fárasztó volt az egész. Az egész olyan volt, mint egy rendezetlen „sunda” zagyvaság, főleg a szólóknál hallatszott csak véletlenszerű sípolás. Messze van attól, ahogy a stúdiófelvételeken szólnak. Az ötletek érdekesek, de ráférne még némi csiszolás.
Az amerikai Power Trip tavaly egyenesen szenzáció lett, amikor kijött a második albumuk, a Nightmare Logic. A texasi kvintett zenéje a thrash metal és a crossover bevált keverékét nyújtja. Első hallásra semmi forradalmi, de élőben még az albumnál is jobban meggyőz. A kvintett összeszokott, kellően agresszív és energikus. A dalok éppen eléggé ütősek, a hangzás pedig tiszta volt, így igazán élvezni lehetett a fellépést. A Power Trip megmutatta, hogy jó úton jár. A Slayer, a Cro-Mags, a Pantera és hasonlók rajongóinak kötelező darab. A banda ugyanis inkább az ódivatú mintákat követi, mint a modernebbeket. Cikornyák nincsenek, a szólókból is inkább az érződött, hogy a Slayer ihlette őket. A Power Trip a bevált sémáknál marad, de az energikus játék és az összeszokottság alapján még magasabbra is felmászhat. Legalább a Lamb of God szintjéig, ha a srácok kitartanak a mostani irány mellett.
A Triviumot nem kell hosszan bemutatni. Elég sokan látták már külföldön is a közönségből, és páran meg is erősítették, hogy a Trivium két éve nem volt a legjobb formájában. De egy tagcsere és egy olyan album után, amely visszaadta a bizalmat az együttesbe, egyszerűen adni kell még egy esélyt. Felvezetőnek az Iron Maiden „Run to the Hills” című száma szólt a hangfalakból, a setet pedig a legutóbbi lemezről a The Sin and the Sentence nyitotta, amellyel az együttes először bizonyíthatja, milyen formában van. Főleg azért, mert minden megvan benne, amiről a Triviumot ismerik. A kételyek gyorsan elültek, a banda pontos, mint az óramű. A hangszeres részleg igazán meggyőző volt, Heafy éneke is hitelesen szólt. Ragyogott az új dobos, Alex Bent is, aki az egész koncert alatt metronómpontos volt. Ha a szólóknál egy-egy hang el is csúszott, Bentnél úgy tűnt, egyetlen ütést sem hibázik el. A repertoárt gondosan válogatták össze, kis részben a rajongók is hozzátettek szavazással.
Következett a Throes of Perdition a Shogun albumról, amely groove-os thrash riffjeivel remekül alkalmas hajrázásra. Aztán vissza a legújabb lemezhez a „Betrayer”-rel, majd eszükbe jutott az Ascendancy, amellyel egyáltalán ismertté váltak. A címadó dal éreztette, hogy a metalcore-nak is vannak trükkjei, a gitárpáros, Matt Heafy és Corey Beaulieu pedig gyors szólópárbajjal toldotta meg, amellyel igazolták virtuozitásukat és pontos játékukat. Újabb ugrás az aktuális albumra: a Sever the Hand pompás refrénje mögött erős thrash rész rejtőzik, ami igazán erőt ad a dalnak, és a koncerten kiválóan lehet rá őrjöngeni. A jó hangzás hozzájárult ahhoz, hogy igazán élvezni lehetett a koncertet. A Trivium agressziója az Until the World Goes Coldig nem csillapodott, ez a Silence in the Snow albumról származó fülbemászó dal kiemelkedő refrénnel, amit a közönség elég hangosan együtt is énekelt. Kicsit technikásabb adagot kaptunk a Becoming the Dragonnal, amelyben a basszusgitáros, Paolo Gregoletto is megmutatta tudását. Matt Heafy pedig a dal közben gitárral a kezében a közönség közé is levonult. A repertoárra nem lehetett panasz, lehetett gyors és ütős, dallamos és fülbemászó, egyszersmind virtuóz. A Trivium a rendes műsort a legújabb Beyond Oblivionnal zárta, amely agresszív és lágyabb elemeket is ötvöz, és megmutatja, hol tart most az együttes. Stíluskavalkád volt bőven, mégsem fogyott el a hely. A ráadást a Shattering the Skies Above-bal vezették be, amely egy ideje nem szerepelt a repertoárban, de a változatosság sosem árt. Az örökzöld Pull Harder on the Strings of Your Martyr az Ascendancy albumról állandó darab. Ezzel a számmal lőtték ki magukat a föld alól 2005-ben. Heafynek pedig sikerült rávennie a közönséget egy circle pitre a lépcsőkön. A záró In Waves alatt a közönség még utoljára féktelenül kitombolta magát, a Trivium pedig sikeresen lezárta a műsorát, és igazolta hírnevét.
A Trivium az első szlovéniai fellépésén hihetetlen összeszokottságot és profizmust mutatott, ami a rengeteg úton töltött évből fakad. Hasonlóan meggyőzött a Power Trip is, amely mindenképp ígéretes, míg a Venom Prisonnak még többet kell letennie az asztalra. Mindenesetre olyan koncert volt, amelynek bármikor szívesen megismételnénk.
szerző: Primož Novak
fotók: Aleš Podbrežnik
