Helyszín: Bluesiana Rock Cafe / Velden am Woerthersee / Ausztria
A koncert dátuma: 2011. november 15.
Látogatók száma: 180
Jegyár: 36,00€ (foglalással) / 39,00€ (a koncert napján)
Szinte hihetetlen lenne, ha Sardinas európai turnéja során kihagyná a veldeni Bluesianát. Régebben évente akár két-háromszor is betért ide, az utóbbi években pedig a kisvárosban évente egyszer kötelező a megálló, általában az őszi hónapokban.
Velden, a Wörthi-tó partján fekvő osztrák kisváros ősszel nem a legkedveltebb úti cél. A szállodák többsége zárva, a kocsmák és éttermek szintén, az utcákon csend honol. Az egyetlen életjel az első karácsonyi dísz és a kis fények, amelyek a városka ünnepi, sőt néha az egész telet átívelő sokszínű díszbe öltözését jósolják. Veldennek viszont van egy apró ékköve: a Bluesiana klub, amely 25 éves hagyományával évek óta vonzza a zenészeket a világ minden tájáról, velük együtt pedig a legkülönfélébb hallgatókat. A klub otthonos hangulata mindenkinek egyből megmutatja, hogy szívesen jön majd vissza, akár fellépőként, akár közönségként.
A novemberi időjárás nem ígért könnyű utat Ausztria felé. Ahogy a régi, kedves rajzfilm, a Palček Smuk bemondónője mondogatta: „…olyan sűrű ködben, hogy vágni lehetne…”, és ebben a ködben tényleg szinte semmit sem lehetett látni. Pluszsokkként a híres karavankai alagút előtt hatalmas autósor állt: az alagútban munkálatok folynak, ezért a forgalom váltakozva, egy sávon halad. Nagyjából 15 perc várakozás után végre továbbjutottunk, az út hátralévő része pedig nagyobb gond nélkül telt el.
A koncertet 20.30-ra hirdették, de aki járt már a Bluesianában, tudja, hogy 21.30 előtt általában nem történik semmi a színpadon. Az időt oldott beszélgetéssel töltjük az ismerősökkel, és közben megnézzük a falakon lógó fotókat. Tiger fotós rögtön szólt nekünk, hogy ezúttal Sardinas új képei lógnak a falon, amelyeket néhány nappal korábban Trieszten készített a koncertjén (a RockLine-riportot ITT találod).
A klub lassan megtelt, bennem azonban ott maradt a keserű szájíz, hogy a bődületesen drága jegy (39 € a koncert napján) miatt a Bluesiana mégsem lesz teljesen tele, ahogy azt a Sardinas-koncerteken megszokhattuk. A klub valóban nem telt meg teljesen, de azért összegyűlt a nagy fekete amerikai bluesman lelkes rajongóinak tömege.
A színpad előtt a tömeg már kezdett türelmetlen lenni, amikor fél tíz körül végre színpadra lépett Eric Sardinas a Big Motor tagjai kíséretében. Sardinas úgy jelent meg, mint egy fekete isten: sötét, erősen behajlított kalapja eltakarta a szemét, szokásos trapézszárú nadrágot viselt, kezében pedig állandó társa, a rezonátoros gitár volt. Eric köszöntötte a jelenlévőket, elmondta, milyen jó újra a Bluesianában lenni, ahol otthon érzi magát, megkérdezte: „Do you feel allright tonight?”, majd máris végigdörzsölte a már jócskán megkopott, megviselt gitárja húrjait. A Bluesiana beleremegett az I can’t be satisfied, a Treat me right, a Flames of love, az It’s nothing new és a többi dal ritmusába… Eric az energiájával minden hallgatót ringató mozgásba hozott. Mindig igazi élmény nézni, ahogy ujjai csúsznak: a bal keze középső ujján a slide, a jobbján pedig az ujjpengető. A bal keze folyamatosan erősen hajlítja a húrokat, így nem csoda, hogy a nyakon lévő 2 kapodaszter sem bírja a kemény nyomást, és a gitár játék közben gyakran elhangolódik. Ericnek ez semmi gondot nem jelent: időnként játék közben, mellékesen megtekeri a hangolókulcsokat. A hallása hihetetlenül tökéletes. A színpadon való táncikálása és a nehéz cowboycsizmák padlóhoz csapkodása színesíti a Hellhound on my trail akusztikus feldolgozását. Az egészet persze mikrofon nélkül énekli végig. A közönség lelkes kiáltásokkal biztatta Ericet, aki azonban nem hagyja magát megzavarni. Lehajtott fejjel, csukott szemmel zavartalanul csúsztatja ujjait a húrokon, még a be- és kilégzése is összhangban van a játék ritmusával. Néha úgy tűnik, mintha a közönséget észre sem venné. Minden dal végén a harsány taps és a tömeg kiáltásai hozzák vissza a valóságba, a tömeget pedig mindig bevonja a közös éneklésbe a Get down to whiskey alatt. A koncert közben Eric bemutatta a Big Motor két tagját: Lavelle Price basszusgitárost, aki évek óta követi Ericet az állandó úton levésben, és Chris Frazier dobost, az újoncot, aki ezúttal mutatkozott be először a Bluesiana látogatóinak. Chrisnek a színpadi fellépések nem újdonságok: több neves zenekarral is játszott, így a dobos tudását tökélyre fejlesztette, amit a Bluesianában is megmutathatott a szólószámában, ami több mint kiváló volt. Technikai tökéletességét a közönség bőséges tapssal jutalmazta. A végére Eric még tartogatott egy állandó programelemet, a Taxomót, majd a jól felhevített, életre kelt bluesianai közönséget köszönettel és azzal az ígérettel hagyta ott, hogy hamarosan biztosan újra visszatér az otthonába.
A jó másfél órás bluesshow így véget ért, de biztosan senkit nem hagyott közömbösen. Az, ahogyan Eric Sardinas játszik, és ahogyan a szíve mélyéről érkező élményeket átadja, egyedülálló. A fellépés mondanivalóját elmélyíti kifejező mimikája és mozgása, ezért Eric Sardinas zenéjét feltétlenül hallani és élőben látni kell. A puszta hangszórókon át hallgatás elveszíti annak nagy részét, amit Eric a dalaival valójában el akar mondani az embereknek.
fotók: Greg Žagar
Képgaléria
