A Rocket Man feltűzte Stožicét a koncertek térképére! (2011)

0 11

Fotók: Nina Grad

Helyszín: Arena Stožice / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2011. november 10.
Látogatók száma: 7000
Jegyár: 43,00€ / 85,00€

Sok szó esett és sok minden megjelent Elton John koncertje körül, amely pénteken, a 11.11.11-es különleges dátumkombinációra mégiscsak megvalósult. Amikor a Greatest Hits Tour 2011 júliusi izolai állomását végleg lemondták és áttették a ljubljanai Arena Stožicére, valószínűleg sokan közülünk legalább egy kicsit kételkedni kezdtek abban, hogy ez a nagy esemény valaha is létrejön-e. A szlovén földön lemondott nagykoncertek keserű sebei még most is élők és fájdalmasak, az esetleges látogatók kételyei pedig még mindig erősen jelen voltak. Végül kiderült, hogy a nagy koncert telitalálat volt, hiszen az Arena a nagyszerű zeneszerző és kivételes zongoravirtuóz, Sir Elton John mellett nagyjából 8.500 jó koncerthangulatra éhes látogatónak adott otthont.

Pontosan 21.00-kor, amikor a közönség elég nagy része még az ülőhelyét kereste, a nyitóbandaként fellépő 2Cellos mutatkozott be, két kiváló csellista duója: a Mariborban született Luka Šulić és a zágrábi Stjepan Hauser. Műsorukat nagy stílusban kezdték Michael Jackson Smooth Criminal című számának feldolgozásával, amellyel a YouTube-csatornán keresztül egyik pillanatról a másikra világhírűvé váltak. Hogy valóban hangszereik nagymesterei, azt a With Or Without You (U2), a Welcome To the Jungle (Guns N’Roses) és a Smels Like Ten Spirits (Nirvana) feldolgozásaival is bizonyították – és óriási tapsot arattak a közönségtől, amely még kissé visszafogottan (talán a csarnok következő akusztikai bakijától tartva), de azért kezdett ráhangolódni az est főszereplőjére.

Szünet nélkül, a Saturday Night’s Alright (For Fighting) nyitóütemeire csatlakoztak a csellisták mellé a színpadon a zenekar többi tagjai és természetesen Sir Elton John, aki magabiztosan ült le a zongorájához. Ez ugyan nem az a híres, milliódolláros zongora volt, amelyen Las Vegasban koncertezik, hanem az ő valóban tökéletességig fényezett Winifredje.

Erre a turnéra Elton szép válogatást állított össze széles zenei repertoárjából. Időnként ugyan kicserél egy-egy számot egy másikra, de az alap repertoár ugyanaz marad, és nagyon világosan megmutatja zenei munkásságának teljes szélességét – a bluestól, a rock’n’rolltól, a poptól és a gyengéd balladáktól egészen a filmzenéig, amellyel ezúttal a közel háromórás fellépést zárta.

A közönséghez először a harmadik szám, a Levon előtt szólt, és ekkor emelte ki a két csellista briliáns játékát, akik a számok több mint felében közreműködtek. Elton döntése, hogy meghívja őket a turnéra, kétségkívül telitalálat volt, mert a cselló hangja plusz melegséget és teltséget adott a daloknak, néha pedig úgy tűnt, mintha valahol egy egész zenekar rejtőzne. A két csellista mellett csupa kiváló zenész alkotta a bandát: Nigel Olsson dobos (talán páran emlékeztek rá, hogy az Uriah Heep felállásában is dobolt), Davey Johnston gitáros (Eltonnal már a hetvenes évek elejétől együtt dolgoznak), Bob Birch basszusgitáros, John Mahon ütőhangszeres, Kim Bullard billentyűs, valamint négy fekete énekesnő. Az első igazi lelkesedést a Madman Across the Water játéka váltotta ki a közönségből, amelyben Elton alkotó módon kitárgyalta a zongoraszólót, tökéletesen belesimulva a zenekar többi tagjával folytatott párbeszédbe, akik hibátlanul követték. Elton ujjai érzékien táncoltak a fekete-fehér billentyűkön, a gitár, az ütőhangszerek és természetesen a csellók finom hangjai pedig válaszoltak neki. Így mutatkozik meg teljes nagyságában az Eltonhoz hasonló kaliberű alkotói zsenialitás, és ilyenkor válik kristálytisztává, miért is olyan óriás zenei értelemben. 

A másik csúcspont természetesen a Candle In The Wind volt. Ki ne ismerné ezt a számot? Az eredeti dal Marilyn Monroe emlékére készült, és eleinte kislemez B-oldalának szánták, de a változat, amelyet Elton Diana hercegné temetésén játszott el, minden idők legjobban fogyó kislemeze lett. Ezt a változatot Elton már nem játssza, de az eredetivel is több mint elégedettek voltunk. A következő hosszabb kitérő a Rocket Mannel jött, amelyet szintén több mint 10 percesre nyújtott. A koncert felénél tanúi lehettünk három számnak az új, The Union című albumról is, amelyet Elton Leon Russell-lel közösen vett fel – ezek a Hey Ahab, a Gone To Shiloh és a Monkey Suit voltak. Ezután a Sacrifice érdekes interpretációja következett, amelyben a közönség is hangosan énekelt.  A kezdetben talán kissé félénk, visszafogott, sőt kamarahangulatú parterközönség az Are You Ready For Love ritmusaira szó szerint kilőtte magát az ülésekből, és a színpad elé tódult, ahol a Bennie And the Jets, a The Bitch Is Back ritmusára táncolt, és végre elkezdődhetett a buli. Elton természetesen nem tudott kibújni a bőréből, és tiszteletre méltó 64 évével is felmászott a zongorára, és egy kicsit ücsörgött rajta.  A Crocodile Rock zárta az est hivatalos részét, és Elton nem lenne Elton, ha nem szánna egy kis időt a rajongóira, akiknek a színpadról közel 10 percig osztogatott autogramokat.

Búcsúzóul eljátszotta még egyik első nagy slágerét, a Your Song-ot, majd az Az oroszlánkirály című filmből a Circle of Life/Can You Feel the Love Tonight számokat. Utóbbi Oscar-díjat is hozott neki a legjobb filmzenéért.

Elton John azon előadók közé tartozik, akik rendkívül élvezik a zenélést, és akiknek az élő fellépés jóval több a puszta rutinnál. Ebből a szempontból rengeteget ad a közönségnek. A színpadról áradó energia varázslatos, kellemes, játékos, könnyed, sőt, akár szeretetteljesnek is mondhatnánk. Elég egy egyszerű színpad, ahol természetesen a zongora az úr, a háttérben pedig egyszerű, hetvenes évekbeli animációk pörögnek. Minden más Elton és a zenészek, akik könnyedén varázsolnak elénk egy kivételes zenei élményt. Ezért tudtak a harminc, sőt negyven évvel ezelőtt született dalok meglepően frissen és aktuálisan szólni, sokszor jobban, mint sok mostanában írt szám. A fekete-fehér billentyűk kivételes uralása mellett Eltonnak olyan hangja is van, amelyen nem fog az idő. A 26 szám alatt egyszer sem hagyta cserben, egy másodpercre sem. Impozáns!

Végül érdemes megemlíteni a újjászületett Arena Stožicét is. Nagy örömmel láttuk, hogy az akusztikai javítások után a tűzkeresztséget kiválóan kiállta. Végre gond nélkül leírhatjuk, hogy felkerült a közepes méretű koncerthelyszínek térképére. Ez a koncert szervezőjének, a Simple Eventsnek is köszönhető, amely kitartott a megvalósítás mellett, és nagy stílusban lebonyolította az eseményt. Csak azt kívánjuk, hogy a jövőben is legyen elég bátorsága, és az akusztikailag megszépített ljubljanai szépséghez elhozzon még egy-két világsztárt.

Setlista

1. Saturday Night’s Alright (For Fighting)
2. I’m Still Standing
3. Levon
4. Madman Across the Water
5. Holiday Inn
6. Tiny Dancer
7. Philadelphia Freedom
8. Goodbye Yellow Brick Road
9. Candle In the Wind
10. Rocket Man
11. I Guess That’s Why They Call It the Blues
12. Hey Ahab
13. Gone To Shiloh
14. Monkey Suit
15. Sacrifice
16. Honky Cat
17. Sad Songs (Say So Much)
18. Daniel
19. Sorry Seems To Be the Hardest Word
20. Don’t Let the Sun Go Down on Me
21. Are You Ready For Love
22. Bennie And the Jets
23. The Bitch Is Back
24. Crocodile Rock
——————–
Ráadás:

25. Your Song
26. Circle of Life/Can You Feel The Love Tonight

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik