Önkiadás
Megjelenés dátuma: 2019. 03. 09.
Produkció: Zlatko Kavčič
Az album hossza: 44.07 perc
Stílus: Jazz
Vedd meg az albumot!
Aki járt már a Goriška Brdában, tudja, hol van Nozno, főleg a falucska szelíd nyugalmát uraló közeli dombon álló, impozáns gótikus Szent Péter és Pál-templomról ismerheti. Nozno azonban a helyi tyúkseregek mellett láthatóan egy mesebeli kakassal is büszkélkedhet, akinek kukorékolása egyeseket kétségbe ejt, másoknak viszont szerencsére bőven ad komponálási ihletet. Utóbbiak közé tartozik mostantól Zlatko Kavčič is. Ő az a páratlan szlovén dobos-ütős jazzharcos, aki kifogyhatatlan lelkesedésében, amelyben alkotói vágya egyszerűen nem alszik ki, a különféle jazzalkotókkal és zenészekkel való együttműködésekben évente három, ha nem több albumot is kiad. Ez a zseniális zenész ugyanakkor megírta a zenét Kombo nevű projektjének új kiadványához is. Így mutatkoznak be az új Kombo-lemezen a védencei, a fiatal jazzzenészek harmadik generációja, akik ezzel beírták magukat a Kombo C és a „Petelin iz Noznega” album történetébe.
A Kombo C érezhetően elektromos. Vannak pillanatai, amikor a gitárjával simán szót érthetne egy John McLaughlin a Miles Davisszel dolgozó korszakából, a lemez a jó öreg jazzrock-fúzió iskoláját idézi. Ezúttal két elektromos gitár kapcsolódik be a dalok vázába, és a számok nagy részében akár dominálhatnak is, amikor a végtelen improvizáció kalandjaival elárasztják a hangteret. Ez persze korántsem szabály, a nyitó „Črni Bcko” például épp ebben lepi meg az embert. A következő „Toni žica Solkanca” is, amelyet az elején további ütőhangszerek támasztanak alá, az elektromos gitárok izzó kitöréseivel hasonló tartást vesz fel. A jazzrock-fúzió hatásai jól érezhetők, a pontot az i-re még egy Rhodes elektromos zongora tenné fel, de ez már túlzott észrevétel, hiszen a Kombónak ezúttal erre sincs szüksége. A negyedik, „Petkoff” címűben, amely tele van védjegyszerű és kivételes ritmikai szerkezettel és dinamikus váltásokkal, a trombita kerül előtérbe, lazább játékából pedig ide-oda persze a távoli be-bop foszlányai hallatszanak. A címadó dalban a Kombo C a világzene (world music) indításaihoz nyúl. A „Spričevalo” (azaz bizonyítvány) pontosan úgy szólít meg, ahogy a szó asszociációi diktálják. Az emlékek róla inkább szorongással, mint örömmel töltenek el, hiszen akár szép a bizonyítvány, akár kevésbé, mégiscsak a legitimált agymosás egyfajta kényszeréről van szó. Az album rendkívül szórakoztató pontja és abszolút kilengése. Szinte komolynak is hathat, de szórakoztató elmélyedés is van benne az arab ritmikai szerkezetekben. Tragédia és komédia egyben, gyerekkórussal megfejelve.
A Kombo C mindenesetre egy mini zenekar, és a teljes szabadság víziójában, amely mögött Zlatko Kavčič örökké éleslátó, kifogyhatatlan elméje, a protektor áll, általában rengeteg tér jut az egyenrangú kifejezésre mindazoknak a hangzóelemeknek, amelyek együtt élnek az adott zenei kalandban, és következésképp a zenei testben. A számok rendkívüli vázát a dinamikus, mozgalmas ritmusszekció építi, különösen a rugalmas, meleg, bájos, szervesen szóló basszus, amely nagy érzékkel, a dallamalkotás iránti fogékonysággal tölti meg ügyesen a végtelen tereket, amelyek a jazz zenei tájképének formációiban nyílnak meg, Zlatko Kavčič komponista-receptje szerint kimunkálva.
Érdekes az „ellentétek” kontrasztja. Amikor a fúvósok fenntartják a motívumszerkezetet, abba beleharap az elektromos gitárok improvizációs magja, amelyek az atonális dac ismételt kitöréseivel és a freejazzbe szökés vonzásával megpróbálják „szétcincálni” a teret, mégis végig egy szilárd forma keretében maradnak, amelyet az egyik oldalról a ritmikai textúra, a másikról a fúvósok tartanak. A dolog persze az ellenkezőjére fordul, amikor a fúvósok kerülnek előtérbe a szólóknál. Ebből a szempontból az album meghatározó száma éppen a címadó. Ebben megtudhatod az új Kombo C lényegét: a kidolgozott vezető szerkezetek (dallamok) és a szabadelvű, kihívó szólókitörések harmonikus egyensúlyát, a lehető legkevesebb korlátozással, vagy anélkül. Az alkalmazkodás, a szólókitörések kibékítő elhelyezése értelmében, fontos elem, amely tömör megközelítésével akkor is megőrzi a számokban a komponált forma vezérfonalát, amikor az a szabadelvű lazaság miatt nehezebben követhető. A „Norveške kalcete” nem spórol az odavágó kalandorsággal, amely rockos kiszabadulások és trombitás eszkalációk között alkudozik, és néhány asszociációval a skandináv jazznek is tartozik.
Zlatkóból tehát nem hiányzik a lendület, és a Kombo C alatt egyesült bizakodó fiatal jazzisták generációja az ő vezényletével új, kiváló zenei csemegét tesz le az asztalra: jazzes kihívásokkal, bőséges, lazább vonzerővel. Az album sokkal érdekesebb hallgatnivaló, mint a bejáratott szlovén jazzisták kiadványai, akik hajlamosak – a rutinjuk ellenére – a modális jazz kiszámítható formáival, a biztonságos konformizmus kényelmébe elnyúlva inkább untatni a hallgatót, mint szórakoztatni.
A Kombo C tehát minden várakozást igazolt. Zlatko ismét kiválóan végezte a dolgát. A „Petelin iz Noznega” valójában hihetetlen tapinthatóságot, a lazább kihívás és a motívumszerkezet éppen megfelelő arányát kínálja, ami az ilyen kiadványok legnagyobb vonzereje. Kevesebb a freejazzes odavágás, bár az azért érezhető, és szinte semmi avantgárd túlzás, de nem is ez volt az alapvető szándék. Épp ezért az album annál zamatosabban illik a sokféle napi teendő mellé. Akár vezetés közben hallgatod, akár otthon a „szétszórt fogpiszkálókat” rakosgatod. Reméljük, a Kombo C bemutatkozik legalább a kisebb szlovén klubok színpadain is, mert a „Petelin iz Noznega”-nak kötelezően „élőben” is el kell kukorékolnia. Akkor aztán igazán megfog majd, ahogy kell! Szlovéniában a fiatal jazzzenészek ilyen tehetsége mellett, amilyet Zlatko védenceinek harmadik generációja sugároz a „Petelin iz Noznega” albumon, tehát a jövőben sem kell tartanunk attól, hogy elfogy a jó jazz.
Számlista:
1, Črni Bcko (06:05)
2. Toni žica Solkanca (05:57)
3. Tomimoti (04:59)
4. Petkoff (05:28)
5. Petelin iz Noznega (11:01)
6. Spričevalo (06:14)
7. Norveške kalcete (04:44)
Felállás:
Zlatko Kaučič – művészeti vezető
Tomi Novak – dob
Robi Erzetič – dob
Tilen Kravos – gitár
Ajk Vremec – gitár
Anton Lorenzutti – gitár
Timi Vremec – basszusgitár
Francesco Ivone- trombita
KÖZREMŰKÖDŐK:
Jure Boršič – altszaxofon a 7. számon
Az SCGV Emil Komel gyermekkórusa a 6. számon
