„Mi vagyunk a Quireboys, és ez a rock’n’roll!” (2010)
Szerző: Urban Bolta
Helyszín: Bluesiana Rock Cafe / Velden am Wörthersee / Ausztria
A koncert dátuma: 2010. november 23.
Látogatók száma: 40
Jegyár: 30€ (elővétel), 33€ (a koncert napján)
A The Quireboys azon bandák egyike, amelyek egy kis szerencsével ma jóval nagyobb klubokat járhatnának, mint a veldeni Bluesiana. Nehéz megmondani, mi sült el rosszul: talán maga a zenekar nem tett érte eleget, talán az áttörésük késett le egy-két évvel… de végül is mindegy, mert ha a kilencvenes években nagyobb kereskedelmi sikert arattak volna, ma aligha érhetnénk ttetten a Quireboyst ilyen bensőséges hangulatban, mint most a Bluesianában. Amikor megérkeztem, a klub gyakorlatilag üresen konganak, és este kilenc órára is csak néhány tucat fő gyűlt össze. Mindössze néhány tucat. Sokkal kevesebb, mint amennyit a banda megérdemelt volna.
A Quireboysnak intenzív nyár van a háta mögött, végigturnézták Európát. Idén 20 éve jelent meg az első lemezük, az „A Bit of What You Fancy”, és ennek évfordulójára a srácok újra kiadták, feltűrték az ingujjukat, köptek egyet a tenyerükbe, és nekivágtak az útnak. A Rockline a fesztiválszezonban már elcsípte őket a Sweden Rockon (a beszámoló itt) és a németországi Bang Your Head!!! fesztiválon (a beszámoló itt), most viszont egy összehasonlíthatatlanul kisebb klubban, szemtől szemben találkoztunk a Quireboysszal. Ebből a szempontból a Bluesiana-beli est összehasonlíthatatlanul jobb volt minden korábbi találkozásomnál a londoniakkal. De haladjunk szépen sorjában.
Kilenc óra után valamivel öt jó kedvű zenész indult el a backstage felől a színpad felé, és a színpad elé „előcsalt” néhány tucat látogatót, akik addig a sarkokban beszélgetve ütötték el az időt. A Quireboys az estét a második lemezükről, a „Bitter Sweet & Twisted” (1993) albumról a Don’t Bite the Hand című számmal nyitotta, és rögtön az elejétől fogva ringatózásra és csípőmozgásra csábított az ugrálós blues-rock ölelésében. Az este folyamán a londoniak a karrierjük slágereivel szórakoztattak minket: végigsétáltunk az életművükön, a központi albumnak számító, már említett debütálástól egészen a tavaly megjelent „Halfpenny Dancer”-ig, amelyről a várakozásnak megfelelően a Mona Lisa Smiled is felcsendült.
Ezúttal is a mindig mosolygó énekes, Spike volt a Quireboys központi figurája, a homlokára húzott, jellegzetes vörös kendőjével, aki Guy Griffin gitáros mellett a zenekar egyetlen állandó tagja az induló, nyolcvanas évekbeli időszak óta. Spike tetőtől talpig frontember: egyik szemével folyamatosan a koncertet figyeli, energikus betétekkel és magától David Coverdale-től (Whitesnake) eltanult mozdulatokkal biztonságosan viszi előre az estét, az angol humorával és akcentusával a szünetekben pedig kétségtelenül megnyeri magának a közönséget. Énekben magabiztosan abszolválta a fellépést, de be kell vallani, hogy nem adott bele száz százalékot. Okosan kerülte a túlságosan megerőltető dallamokat, amelyeknél a refrénekben nem egyszer a többiek siettek a segítségére, mégis felvonultatta a jellegzetes torokhangú, rekedtes, tisztátalan hangzásvilág teljes palettáját. A londoni banda első számú hangszeresei, Guy Griffin és a ritmusgitáros Paul Guerin követték Spike felszabadult hangulatát, és könnyedén vitorláztak végig a koncerten; Guerint a Dirty Toys közben elpattanó húr sem zavarta meg. De figyelem: a ritmusszekció a nyári felálláshoz képest megváltozott. A Quireboys Amerikából hozott egy testvérduót, akik most a ritmusért felelnek, hogy miért a csere, arra a világhálón nem találtam választ. A színpad bal szélén a sapka alá bújt Keith Weir csalogatta elő billentyűin ujjaival az ugrálós rock’n’roll hangokat.
A Quireboys fellépése valóságos tanóra a hetvenes évek ugrálós blues-rockjának és az olyan zenekarok hangzásának újjáélesztéséből, mint a T. Rex, a Mott The Hoople vagy a The Faces, amelyhez a Quireboys a nyolcvanas évek végén egy csipetnyi glam rock-csibészséget adott hozzá. A There She Goes Again, a This is Rock and Roll és a 7 O’ Clock jelentették a keddi összejövetel csúcspontját a félig üres klubban. Rövid szünet után a zenészek a I Don’t Love You Anymore balladával tértek vissza a színpadra, a zárlatra pedig még tartogattak egyet a csiklandósan-csibészes blues-indulók sorából, a Sex Party-t. Az este beváltotta a magas elvárásokat, amihez kétségtelenül hozzájárult a Bluesiana meleg ölelése is. Bár a srácok a gyenge látogatottság miatt nem hagytak a színpadon minden atomnyi erejüket, és ebben a tekintetben még van bennük tartalék, a Quireboysszal tett színes sétát kétség nélkül megérte az idő és a pénz, és még hosszú ideje, késő éjszakáig a fülünkben csengtek Spike számtalanszor megismételt szavai, amelyeket nem fogunk egyhamar elfelejteni: „Mi vagyunk a Quireboys, és ez a rock’n’roll”!
Setlist
1. Don’t Bite The Hand
2. Mind
3. Finer Stuff
4. Tramps and Thieves
5. There She Goes Again
6. Roses and Rings
7. Dirty Toys
8. This is Rock and Roll
9. Whipping Boy
10. Mona Lisa Smiled
11. Man on the Loose
12. Hey You
13. Sweet Mary Ann
14. 7 o’Clock
—ráadás—
15. I Don’t Love You Anymore
16. Sex Party
Képgaléria











