Az Epic Rockline verseny nyolcadik estéje (2010)
Szerző: Urban Bolta
Helyszín: Rock Cafe / Postojna
A koncert dátuma: 2010. március 17.
Látogatók száma: 0
Jegyár: ingyenes belépés
A csütörtök este a postojnai Rock Cafe falai közé hozta a verseny első szakaszának utolsó előtti felvonását, és vele három új, fiatal zenekart, akik a rendesen megtelt klubban mind a maguk módján, a tőlük telhető legjobbat nyújtva igyekeztek meggyőzni a közönséget és a szakmai zsűrit a zenei tehetségükről. A felhozatal ezúttal alapjaiban hard rockos színezetű volt, de minden fellépő csapat másként nemesítette és fűszerezte meg.
Az estét a Primorska-vidéki heavy metalosok, a Shutdown nyitották. A tagok glamesre vett megjelenésében és a zenekar hangzásában is jól érezhető, hogy a klasszikus heavy metalt keverik a nyolcvanas évek hard rockjának örökségével, ezt a színes kombinációt pedig a primorskaiak nemrég lemezre is vitték, és kiadtak egy demót (a kritika itt olvasható). A Shutdown a szlovén metalvizeken már nem ismeretlen, hiszen a heavy metalba vetett hitüket számos szlovén koncerthelyszínre elvitték. A fiúk minden fellépéssel fejlődnek és tapasztalatot gyűjtenek, a zenekar előrelépése ezért több mint szembetűnő. A színpadi pezsgésről a gitárostrió gondoskodik, akik az Iron Maiden gitáriskolájának szellemében szelik át a színpadot balról jobbra és vissza, a diadalmas refrénekre viszont összeállnak, és melodikus riffelésükkel szórják magukból az energiát. A Shutdown végigjárta a demó dalait, elvitt minket a Valkirától a Varginiáig, természetesen a heavy metal keresztapáinak kötelező közbeiktatott főhajtásával. Éppen a „You’re Got Another Thing Comin’” (Judas Priest) mutatta meg a Shutdown legnagyobb sebét: Egzi hangja nem bír el minden feladatot. Míg az énekes karizmatikus színpadi jelenléte általában hibátlan, vokalistaként a Halford-féle tiszta énekvonal követésére tett igyekezet miatt néha nem találja a helyét. De nem baj, a rutin biztosan eltünteti az összes hiányosságot. A Shutdown kiváló fényben mutatkozott be, és alig több mint fél óra alatt bebizonyította, miért a szlovén heavy metal színtér reménysége.
Ezután ugrás következett a kilencvenes évek hangzásába, vagyis találkozás az M.U.D.D.-dal. A formáció fiatalsága miatt a nevük még ismeretlen, de szorgos munkával, a csütörtöki fellépés alapján, ezen alaposan változtathatnak. A zenekar zeneileg tág terepen mozog, amit a rockos vizeken való kereső kalandozás kínál: a szelídebb rockritmusoktól a konkrétabb gitárfogásokon át a alternatívabb kifejezésmód felé is elugranak. Jogos az összehasonlítás egyrészt a mi Tabunkkal, másrészt a dühösebb Skunk Anansie-val. Mindössze két év működés is elég volt a biztató saját dalokhoz, amelyeket bemutattak, a repertoárba pedig a Black Stone Cherry és a Gun számait is beemelték, ami jól mutatja, mennyire széles műfaji körben mozognak. Az M.U.D.D. kreatív vázát három fiatal alkotja, akik a színpadon az agresszívebb gitárfogások és a szinte popos melódiák között ugrálnak, fő ütőkártyájuk pedig a Doris nevű énekesnő. Az énekesnő ragyogó fényben mutatkozott be, hiszen egyaránt tudta kormányozni a hajót háborgó hullámok közt és szélcsendben is, vagyis az előadásmódja remekül illeszkedett a változó zenei alaphoz. A zenekar mínusza a színpadi energia, mert a túlzott statikusságukkal nehezen szítják fel azt a szikrát, amely a színpad előtt lángra lobbantaná a tüzet. Ha a zenészek ebbe az irányba is elkezdenek dolgozni, a fellépéseik még jobbak lesznek, de e hiba ellenére is látszott, hogy az M.U.D.D. igazi fából faragott zenekar.
Utolsóként a glam rock iskola képviselői, a nyolcvanas évek szerelmesei, a brežicei Broken Arrow lépett színpadra. A fiúk már a nyitódallal, a „Glam till the end”-del megmutatták, hol érzik magukat a legotthonosabban: az energikus zenében, a pozitív kedvvel teli dallamokban és a közös, harmonikus és többszólamú éneklésben. Az énekes, Matjaž a műfajra jellemző kócos frizurájával képes átvinni a zenekar energiáját a közönségnek, kapcsolatot teremteni a színpad előtt állókkal, és a fellépés alatt a feltöltődött hangulatra még olajat önteni a tűzre. A gitáros Rok/Bor Marolt fivérpár ügyesen száguldott végig a koncerten, és a kisebb mellényúlások ellenére is felidézte a színpad előtt állók emlékezetében az olyan mesterek gitárjátékát, mint George Lynch vagy Eddie Van Halen. A mostani Broken Arrow-koncert fő ismertetőjegye és különlegessége a három bájos fiatal hölgyből álló kórus volt, ami azonban kétélű fegyvernek bizonyult. Igaz, új szélességet nyitottak a hangzásnak, és a kísérőénekkel tovább mélyítették a Broken Arrow dalok kinetikáját, de őszintén szólva a nem túl összehangolt éneklés alaposan megkeserítette a kívánt hatást. A „Lay Your Hands On Me” (Bon Jovi) klasszikus mellett a brežiceiek eljátszották legjobb saját szerzeményeiket is, és a közönség táncos reakciói alapján remekül betaláltak. A saját daloknál kissé zavaró tényező az angol és szlovén szövegek közti állandó ugrálás, de hiszem, hogy a jövőben majd tudnak választani a két nyelv közül. A Broken Arrow saját alkotói érrel rendelkező zenekar, de tudatosítaniuk kell, hogy a nyolcvanas évek nosztalgikus felidézésével, a zenéjükkel, amely ennyire közvetlenül kacérkodik az már megemésztettel, csak nehezen érnek el többet. De ami a lényeg: a brežiceiek az elsődleges feladatukat, a közönség kielégítését, több mint kiválóan teljesítették.
Három zenekar és három különböző nézőpont a rockzenéhez. Mindhárom fellépés a várakozásoknak megfelelően jó volt, ezért az est záróaktusa, a győztes kihirdetése előtt érezhető volt a levegőben a bizonytalanság. Ki fog nyerni? A közönség végül az M.U.D.D.-ra voksolt, a zsűrit viszont a Shutdown győzte meg leginkább, így a győzelem Nova Goricába ment. Csak remélni tudjuk, hogy a fiúk a verseny második körében is fel tudnak minket hevíteni! Már alig várom!
Fotók: Mojca Perdih
Képgaléria


























