Helyszín: Roxly Bar / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2008. 11. 11.
Látogatók száma: 70
Jegyár: 0,00€
A Mit friss színfolt a szlovén zenei porondon! A banda Dol pri Ljubljaniból származik. A zenekar megálmodója, ötletgazdája és a zene fő szerzője Uroš Petrovski (ének) és Matevž Pavčnik (gitár). Ahhoz, hogy hatékonyan elinduljanak és megvalósítsák az ötleteiket, tapasztalatra és edzettségre volt szükségük, ezt pedig úgy találták meg, hogy a Lady’s First két harmadát beszervezték a bandába. A Lady’s First láthatóan inkább a „party time” felé húz, így számukra a merőben más Mit-ben való muzsikálás egy plusz kiengedő szelep. A Mit felállását tehát a Lady’s First srácai egészítik ki: Miha Oman (gitár), Aaron Cernatič (basszusgitár) és Miha Plesničar (dob). Remekül ismerik egymást, ez pedig nagy előny volt a Mit gyors fejlődésében: felgyorsította, hogy a zenei ötletekből dalok legyenek, és gyorsabban összeszokjanak (a próbákon). A Lady’s First-ből érkező tagok a szcénában szerzett jó kapcsolataikkal azt is hozták, hogy gyorsan le lehet zsírozni a fellépéseket, vagyis a Mit megkapta a szükséges menedzseri pólust is. A srácok tehát nagyon hamar megtalálták a hatékony formulát, amitől a Mit értelmet nyert, és készen álltak rá, hogy a színpadokon is bemutassák a zenéjüket!
Promóciós koncertjeik során így jutottak el a ljubljanai Roxly bárba is, ahol a műsorukat két, 45 perces részre osztották, köztük szünettel. A koncert kezdete előtt a fiúk szántak egy kis időt az első videoklipjük, a Neskončen dan népszerűsítésére, az igazi kíváncsiságunkat viszont a Stone Orange első gitárosával, Tommal együtt nagyjából este tizenegy körül kezdtük csillapítani, amikor a srácok végre vágtába ugrattak a gépezetüket. A hét számba belekevertek külföldi előadók feldolgozásait is, ahogy (érdekes módon) a Lady’s First is teszi. A 2×45 perc 15 perces szünettel szintén bevált és nagyon jó ötlet, amely nyilván a Lady’s First tagjainak fejéből pattant ki.
Már az első ütemtől kiderült, hogy a Mit az arculatát Uroš Petrovski markánsan körvonalazott, meggyőző, karizmatikus és rendkívül érdekes hangjára építi. Ő a zenekar kifejezésmódjába mélyebb fekvésű éneket hozott, amely kidolgozottságával hatalmas erőt és robbanékonyságot hordoz, ráadásul színes artikulációval, így sikeresen fűzi egymás mellé a különböző hangulatokat az anyag előadása közben. A fickó gyakran szándékosan disszonáns hangokat sző az énekébe, ami a régi „Bowie”-iskolából ered, bár Urošnak semmi köze a nevezett úttörőhöz. A dalokat így melankólia, rejtett vágyakozás, reménytelenség és lázadó düh árnyalja, hiszen a hangjából igazi „fekete” színmélységet képes kihozni.
A két gitár zajos, metalosított riffelést enged szabadjára, amely masszív hangfalat épít a háttérben, szándékosan elmosott, enyhén recsegő végső hangzással, és ebbe az alacsonyabb fekvésű ének remekül beleilleszkedik. Ehhez jön a már összeszokott, kipróbált Aaron–Flešo ritmusszekció, és a dolognak működnie kell. A riffek leegyszerűsítettek, a szólók többnyire egyszerűek, minimalizáltak, és tényleg csak csipetnyit adagolják őket, ami annak fényében, hogy a hangsúly a riffelés hangtömbjén és persze Uroš hangján van, kifejezetten üdvözlendő. Szólók inkább ne legyenek, mint hogy véletlenül bonyolultabbra sikerüljenek. Mondhatjuk tehát, hogy a fiúk egyfajta alternatív metál ágat hoznak létre, amely már az első pillanattól felismerhető, egyedi és vonzó, és amelyen át, mint valami finom fátyol alatt, kivehető az az tipikusan szlovén melankolikus vibe, ami az egészet bevonja. Ezt az egyedi szlovén jegyet könnyen felismered például a Siddharta esetében. A Mit viszont egész más tészta, és ezt a vibe-ot a saját receptje szerint éri el. Az első tájékozódáshoz talán elég lenne a „szlovén HIM” megfogalmazás, bár korántsem kimerítő.
A koncertet saját számukkal, a Pošasti című dallal nyitották, egyszerűen, odavágósan, groove-ra építve. Kifejezetten jólesett Uroš magabiztos játéka, amely rögtön megmutatta, hogy tehetséges énekessel van dolgunk, aki karizmatikus jelenlétével a zenekarban abszolút elsőbbséget élvez. Szóltunk már a feldolgozásokról, amelyekhez a srácok teljesen a saját módjukon álltak hozzá, és ez az egyetlen helyes út. Az ellentétek általában nagyon vonzók, ezt a fiúk is tudják, így Chris Isaak popdalát, a Wicked Game-et átöltöztették a saját, acélosan elsötétített metálos ruhájukba. Ha nem előztek volna meg ebben a HIM-ék, nem tehetnék mást, mint gratulálnék a srácoknak. Kiválóan sikerült a Mit kezében a Depeche Mode-klasszikus, az Enjoy The Silence, amely főleg a Roxly női közönségét hozta lázba. Az első részt a Neskončen dan zárta, amelyet a közeljövőben „single”-ként is kiadnának.
A HIM iránti szeretetüket a szünet után sem titkolták: a második részt a Right Here In My Arms feldolgozásával kezdték, ahol Uroš hangja ismét lángolt, és nagyon ügyesen kapták el Billy Idol Rebel Yell című dalát is, még ha a gitárszóló ezúttal teljesen fölösleges is volt benne, annyira más a Mit zenei kifejezésmódja, mint Idol eredetije. Valamivel kevésbé volt érdekes a U2-s Where The Streets Have No Names, a Pat Cemetery-vel (Ramones) viszont a srácok megint a szög fejére ütöttek. A saját anyag eredeti, és a szlovén környezetben különleges. Az alternatív beállítottság egyszerű és gyorsan befogadható, a hang karizmája és bája pedig némi szerencsével és a megfelelő támogatással a jövőben a rádiók hullámaira és a slágerlistákra is megnyithatja az utat a fiúk előtt.
A végén a fiúk még egyszer eljátszották az Enjoy The Silence-t (Depeche Mode), és a Neskončen dan című számmal zárták a koncertet, amelyre különös médiafigyelmet fordítanak (videoklip, kislemez-kiadás). A hangzás a Mit koncertjén egy ilyen kis klubhelyiséghez képest nagyon jól sikerült.
Az este korántsem ért véget, mindannyian megfogtuk a söröskorsónkat, és tovább buliztunk, ameddig csak lehetett. A Mit szerencsésen vízre szállt, és a megjelenésével több mint gazdagította a szlovén zenei életet. Reméljük, hogy a zenekar bátorsága, kreatív lendülete és egyéb erőfeszítései meghozzák gyümölcsüket, és konkrét médiaáttörést tesznek lehetővé számukra. A Roxlyban látottak után a Mitre a jövőben igencsak komolyan lehet számítani.
Setlist
1. Pošasti
2. Enjoy The Silence
3. Maršal
4. Wicked Game
5. Črni dež
6. Word Up
7. Neskončen dan
—szünet 15 perc—
8. Right Here In My Arms
9. Mit
10. Rebel Yell
11. Where The Streets Have No Name
12. Odisej
13. Pat Cemetery
14. Imolo Vesperi
—ráadás—
15. Enjoy The Silence
16. Neskončen dan
Képgaléria
