Helyszín: Studio 14/Radio Slovenija/Ljubljana
A koncert dátuma: 2008. március 10.
Látogatók száma: 60
Jegyár: 0
Mit is mondhatnánk még valakiről, mint Tomaž Domicelj? Szerintem a zenéjén és a humorán keresztül épp elég jól megfesti magát, így nekem nem kell hosszasan fejtegetnem a jelentőségét és az eredményeit. Aki több mint negyven éve a színtéren van, megőrizte a humorát és bizonyos fokú szerénységét is, az mindenképp megérdemli a figyelmet és a tiszteletet. A Radio Slovenija Studio 14-ében tartott koncertet Tomaž azért szervezte, hogy ismerőseivel, kollégáival és hallgatóival együtt ünnepelje a hatvanadik születésnapját.
A különleges estét Dragan Bulič vezette, aki gyakorlatilag az összes nagy (értsd: ismert) szlovén zenészt ismeri. Kicsit kínos volt, hogy Tomažról többször is téves adatokat mondott. Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen kaliberű és hírnevű valaki nem követ el ilyen hibákat, és jobban felkészül a koncertre. Végül mégis mulatságosra sikerült az egész, mert Dragan és Tomaž jó barátok, és Tomaž kitartóan javítgatta. Mondhatnánk azt is, hogy így az egész spontánabbra sikerült, és kevésbé tűnt bemagoltnak. Amikor Bulič úr nem kérdezett, Domicelj kiváló színpadi jelenlétének lehettünk tanúi, aki csípős humorával mindig gondoskodik a jó hangulatról.
Tomaž a műsorába a teljes pályafutásáról válogatott zenét, az 1967-es kezdetektől egészen az újabb korszakig és a független Szlovéniáig. Láthatóan abszolút nem érdekli, hogy régi vagy új dalokat játszik-e: mind egyformán meggyőzően szólt. De nemcsak Tomaž Domicelj zenéjét hallottuk. Időnként olyan zenét is, amelynek a megszületésében Domicelj közreműködött, de egyik albumán sem szerepel. Így hallhattunk Jan Plestenjak-ot, Neda Ukraden-t, Alfi Nipič-et és még másokat is. Az ünnepelt ugyanis már annyi zenésszel dolgozott együtt, hogy nem érdemes felsorolni őket.
Úgy vélem, hogy Domicelj úr gitárosként is kissé alulértékelt. Talán tényleg nem hallasz tőle nagy szólókat vagy olyasmit, amitől eláll a lélegzeted, de a játéka ehhez a műfajhoz és ehhez a zenéhez képest átlag feletti. A dallamok gördülékenyek, komolyabb hibák nincsenek. Persze a legfontosabb hangszere a recsegős hangja, amelyet már szinte minden szlovén ismer, öreg és fiatal egyaránt. Az, hogy valakinek miért nem tetszik Tomaž, általában épp a hangjában rejlik, amely egyes embereken negatív hatást vált ki. Személy szerint mindig bírtam a különcöket, így van ez Tomažszal is, de teljesen megértem azokat, akik nem osztják a véleményemet. Ebben a tekintetben talán Bob Dylanhez hasonlíthatnám, akinek a hangja szintén számos vita tárgya. De a hasonlóságok itt nem érnek véget: Dylanhez hasonlóan Domicelj is mindig a szájharmonika iránti szerelméről volt ismert, amely a szólóhangszere.
Mi, akik eljöttünk a koncertre, nem csak a jó zenét élvezhettük. Tomaž gondoskodott arról is, hogy a közönség finomságokból is kapjon. Háromféle torta és pezsgő várt ránk. Az ünnepelt láthatóan mindenre gondolt. Ha valakinek a zene nem is tetszett volna, így is elégedett lehetett, hiszen ételt-italt kapott, és degeszre tömött hassal mehetett haza.
Tomaž Domicelj hatvanadik születésnapja számomra kétségkívül sikeres esemény volt, amely megérdemelt volna egy kicsivel több figyelmet. Ettől függetlenül elég sokan voltunk a közönségben. Sokan egészen a végéig maradtak, de ezt csak mások állítására mondom, mert én magam nem bírtam ki a végéig (némelyikünk már abban a korban van, amikor könnyen legyőz az álom). Valószínű, hogy Tomaž Domicelj még nem mondott el mindent, és még sok évig láthatjuk a szlovén és európai helyszíneken. Ha megőriz legalább egy keveset abból az energiából, amellyel most rendelkezik, nem kell tartani ettől.
Szöveg: Rok Podgrajšek
Fotók: Jani Lah
