Fotók: Rok Klemše
Helyszín: Izbruhov bazen / Kranj / Szlovénia
A koncert dátuma: 2008. 03. 21.
Látogatók száma: 50
Jegyár: 3,00€
Azon a napon, amikor a legtöbben büszkén sétálgatnak húsvéti kellékekkel teli kosarakkal, a Rockline csapatának hitetlen fele útra kelt a Gorenjska régióba, a kranji Izbruhov bazen kultúrházba, hogy különleges áldással kényeztesse a füleit. Már érkezéskor meglepett minket a belépő rendkívül alacsony ára, mindössze három euró, aztán a minőségi hangosítás is, amivel az Izbruhov klub büszkélkodhat, és ami tudtunk szerint 2001 óta Squot néven működik. Ezek az adatok jól mutatják, mennyire kezdeményező tud lenni az alternatív fiatalság, ha a szubkultúra és a fiatalokat összefogó kultúra közös javáról van szó. Csak remélni tudjuk, hogy az AKD Izbruhov bazen nem válik megbotránkozás tárgyává, amikor valaki ugyanarra a helyre egy új és igazán „szükséges” bevásárlóközpontot akar majd építeni.
Az első zenekar, amely felkapaszkodott a színpadra, és megtörte a metálhangulatot addig rontó, lézengő reggae-hangokat, a Morana volt. A banda a halál, a tél és a sötétség ószláv istennőjéről kapta a nevét, és átvette azt a misztikumot is, amit az ősi mitológiánk kínál. A zenekar egy bevezető introval kezdte a fellépését, amely nagyon ígéretes koncertet vetített előre: a gitárhangzás fenomenális volt, a zene pedig az introban időnként kifejezetten avantgárdnak és meglehetősen szokatlannak hatott ahhoz a melodikus black/death metalhoz képest, amit a csapat általában játszik. Idővel a kis terem gyorsan megtelt, és a többnyire nagyon fiatal közönség soraiban kezdtek megmutatkozni az első jelei annak, hogy páran túl mélyen néztek a pohár fenekére. Az est legjobb színfoltja talán az volt, ahogy néhány srác gonoszul és igazán „provokatívan” pózolt a színpad előtt kinyújtott kisujjal és mutatóujjal, ami sok arcra mosolyt csalt. A Morana atmoszférikus szempontból nagyon jól hozta a szettjét, technikailag viszont úgy tűnt, nincsenek a legjobb formájukban. Annyira alaposan bemelegítették a közönséget, hogy a ráadás elkerülhetetlen volt. Ehhez azonban meg kellett ismételniük egy számot, mert elfogyott az egész repertoárjuk, amit eddig összeraktak. A fellépés a hangzást leszámítva rendben volt, az ének ugyanis az egész koncert alatt túl halk maradt, és nem érvényesült. A technikai hiányosságok ellenére a Morana frissességet és eredetiséget hoz a metalszíntérre. Ehhez elsősorban a dalszövegeikben használt pogány tematika és az énekes karizmája járul hozzá, aki a maga egyedi, kissé szégyenlős módján tartja a kapcsolatot a közönséggel.
A halál és a tél istennőjét tavaszi thrasherek zavarták el a színpadról Primorska vidékéről, amely már számos legendás szlovén thrash-zenekart adott. Ezek közül az egyik legnagyobbá és legjobbá nő a Batuje-ből érkező, kormányos nélkül hajózó négyes is. A srácok kiváló, nyers thrasht nyomnak, amely főleg a Bay Area thrash hatásait hordozza, speed és heavy metal ízekkel keverve, egy kevés teutonikus thrash metallal megspékelve. Az eredmény tiszta „headbanging” thrash, amely fáradhatatlanul hódítja a szlovén thrashereket. Nem is csoda, hiszen a Fosgen soraiban Edi fantasztikus gitárvonalai uralkodnak, átgondolt riffekkel és remek szólókkal, a hiányzó második gitárt pedig hihetetlenül jól pótolja a ritmusszekció: Vasja basszusának fenomenális groove-ja és Primož dinamikus dobjai, amelyek tele vannak érdekes átvezetésekkel, pontos tempókkal, változatos ritmusképletekkel és „fillekkel”. A hangszeres trió annyira összeszokottan működik, hogy a második gitárt egyáltalán nem hiányolja az ember. Végül, de nem utolsósorban ott van az ideális thrash-énekes, Boštjan, aki élőben a magas, falsettós sikolyokkal éppúgy, mint az agresszívebb thrash-vokállal és a tiszta, középhangú énekdallamokkal is uralta a színteret. És az anyag? Első osztályú thrash, védjeggyel! Legyen szó az ütős Strings of Insanityről, a felejthetetlen refrénű, mid-tempós félballadáról, a Black Angelről, vagy a szlovén nyelvű thrash-mestermű Iz pekla do nebes című számról és a Fosgen himnuszról. A primorskai thrash-négyes a gondosan válogatott feldolgozásokkal is fantasztikusan szerepel; ezúttal ezek hangzottak el: a Sodom-klasszikus Ausgebombt, a Metallica-mestermű The Four Horsemen (természetesen Mustaine hatásával), valamint a Black Sabbath kultikus száma, a Symptom of the Universe. Fosgen – „thrashin’ since 1812!” Hadd mérgezzenek meg titeket is!
A kemény, energikus thrash metal támadás után az est főszereplői, a Klagenfurtból érkezett Violent Devoties léptek színpadra. Brutal death/grind metal zenekar, amely élőben energikus fellépéseket nyújt. A srácok csalták be a legtöbb embert a terembe, és rávettek párat egy-két moshra, szerencsére komolyabb sérülés nélkül. Maga a fellépés a jó energia ellenére nagyon szárazra és sablonosra sikeredett. A koncert alatt többnyire csak rengeteg blast beatet lehetett hallani, nagy pontossággal kivitelezve, de ezek nem töltötték ki azt az űrt, amely a gitáros szólók hiányából keletkezett. A zenekar amúgy nagyon jó, energiával teli műsort adott, de sajnos a zenéjük nem emelkedik az átlag fölé, és semmiben sem tűnik ki. Talán majd meglepnek minket az albummal, amely épp a felvételek fázisában van. Hagyjunk időt az időnek, a Violent devotiesnek pedig, hogy beérjen.
szöveg: Matevž Ftičar
fotók, a Fosgenről szóló szöveg: Rok Klemše
Képgaléria
