Másodszor is Brainstorm-vihar söpört végig a szlovén fővároson (2019)

Helyszín: Ljubljana / Orto bar / Szlovénia
Dátum: 2019. január 29., kedd

Eljött hát a power metal napja Ljubljanában is. A szlovén fővárosba visszatért a német Brainstorm, mégpedig jó négy évvel azután, hogy a ljubljanai Metelkován léptek fel a népszerű kalózkocsmatöltelékek, az Alestorm társaságában. A Brainstorm ezúttal önálló, főzenekari turnéra indult, hogy a friss stúdióalbumot, a „Midnight Ghost”-ot népszerűsítse – a lemezkritikát ITT olvashatod. A turnéra két további német power metal-színeskedvencet is meghívtak: a rutinos Mob Rulest, valamint a műfaj jóval fiatalabb hírnökeit, a Gloryfult, akiknek azért már négy stúdióalbum lapul a zsebében.

Elsőként a Gloryful lépett színpadra. A helyszín akkor még kevesebb érdeklődést kapott: a népek a pultnál gyülekeztek, de azért néhány lelkes induló- és rohamhimnusz-rajongó csak összeverődött a színpad előtt. A Gloryful ennek nagyon hálás lehetett, hiszen pontosan egy évvel korábban ugyanezen a helyszínen a belarusz zenei varázsló, Victor Smolski vezette Almanac „előzenekaraként” egy teljesen üres terem előtt játszottak. Az ötös magabiztos koncertet adott, előzenekarhoz képest tisztességes hangzással – nem optimálissal, de tisztességessel. Johnny La Bomba énekesnek akadt némi gondja a középfekvésből való felerősítéssel; talán a megfázás „csípte meg”, vagy egyszerűen nem volt a legjobb napja. Az új The Hunt előtt Johnny elmondta, hogy a dalt a Suicidal Tendencies alakja és munkássága ihlette. Mint később kiderült, ez volt a mostani turnés setlistjük egyik legjobb dala, amely egyébként a frissen megjelent „Cult of Sedna” albumon kapott helyet. Indulók, a frázisokban és a ritmikában némi manowaros menetelés, és összességében teljesen rendben volt az egész, még ha jól bevált, sokszor hallott zenei hagyományokon lovagolnak is.

A Mob Rules, amelyet tavaly a német Bang Your Head!!! fesztiválon csíptünk el, idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját, és pontosan két évtized telt el bemutatkozó stúdióalbumuk, a „Savage Land” megjelenése óta. Néhány éve, főleg az „Ethnolution A.D.” album után kitágították a hangszerelést, a bombasztikusság és az epikusság terén pedig mind az előd „Tales From Beyond” (2016), mind a legújabb „Beast Reborn” – a lemezkritikát ITT olvashatod – energiájában az Avantasiához hasonló projektek rezgéseivel kacérkodik. Két éve hattagúra bővültek, Sönke Jenssen személyében egy további (ritmus)gitárossal. A zenekart a karizmatikus Klaus Dirks irányítja, aki ma már az egyetlen alapító tag, és nem felejtett el magára ölteni némi barokkosan cifrázott göncöt, viktoriánus cilinderrel együtt. Első ránézésre futólag Urban Breedre (Serious Black, Bloodbound) emlékeztet. Klaus Dirks továbbra is kiváló énekes. Dirks remekül énekelt, érződik rajta, hogy Ronnie James Dio a mestere. Karizmában nincs hiány, a közönség megszólításának taktikus fogásaival pedig nagy magabiztosságról és rutinról – ha nem egyenesen begyakorolt sablonról – tesz tanúbizonyságot. Emellett a roppant szimpatikus szellemeskedéshez is van érzéke. A zenekar kiváló összeszokottságot mutatott, akár az új dalokon meneteltek végig (Children’s Crusade, Sinister Light és a nyitó Ghost of A Chance), akár a „Tales From Beyond” számain (Somerled, On the Edge, My Kingdom Come) – a két lemez alkotói és hangulati szempontból is remekül kiegészíti egymást, illetve kapcsolódik egymáshoz. A koncertet megfűszerezték két klasszikussal is a talán legismertebb albumukról, a „Hollowed Be Thy Name”-ről. Ez az a két dal, amelyek nélkül valahol Németországban a rajongók valószínűleg meglincselnék őket: az In the Land of Wind And Rain, valamint a lemez címadó dala, amely a koncertet is zárta. A setlistre felkerült még az „Ethnolution A.D.”-ről a The Last Farewell, valamint az „Among the Gods” albumról a Black Rain. Rendkívül tömör és összeszokott fellépés volt, amit a kiváló Sven Lüdke remek szólói, Dirks teatralitása és a nagyon jó hangosítás is megtámogatott. Kitűnő előkészület és bemelegítés az est főzenekarához.

A Brainstorm nálunk, a „túlélő” power metal-bandák között igencsak ismert név. A „Midnight Ghost” egy újabb kiváló stúdióalbum, amely igazolja a zenekar teljes hitelességét. A koncerten bőségesen bemutatták, összesen öt dalt is eljátszottak róla (Devil’s Eye, Jeanne Boulet (1764), Ravenous Minds, Revealing the Darkness, The Pyre). Hiába panaszkodott Andy B. Franck énekes már az elején, hogy csúnyán meg van fázva, és nem tudja hozni a 100%-os énekesi showt, ebből a koncert alatt egy pillanatig sem lehetett semmit érezni. Megint úgy énekelt, mint egy sugárhajtású repülő. A Brainstorm mindig is kiváló zenészeiről volt híres. Az 1989 óta tartó hosszú pályafutás alatt a felállás nem sokat változott, és ezek a szilárd kötelékek, a tagok egymásra hangoltsága a Brainstormnál úgyszólván állampolgárságot kaptak. A koncertjeik épp a rendkívüli előadás miatt sokszor „lopták el” a showt olyan, nagyobb múltú power metal-nevek elől is, mint például a Grave Digger és/vagy a Primal Fear. Milan Loncaric és Thorsten Ihlenfeld lenyűgöző gitárpáros, amely nem ismeri és nem ismeri el a bakit. Hihetetlen összeszokottság és összhang van kettejük között: a frázisok harmonizálásában, a szólók váltogatásában, a frazeálás egészében. Dörgés balról és jobbról. Megállás nélkül. Ráadásul rendkívül ügyesen és mozgékonyan használják ki a színpadot. Andy B. Franck megőrizte teljes karizmáját, és kiváló frontembernek számít, aki gyorsan eléri, hogy a közönség teljes lendülettel bekapcsolódjon. Még az a rész is, amelyik visszafogottnak tűnik vagy kezdetben kevesebb érdeklődést mutat, elvárások nélkül jön, vagy egyszerűen életében először látja a zenekart. Andy továbbra is rendkívüli módon tudja tüzelni a közönséget, és az Orto barban is sikerült a Brainstormnak a publikum zömét hatékonyan megmozgatni. Lehet, hogy a srácok ezúttal egy hajszállal gyengébb látogatottságba futottak bele, de a közönségben rengeteg túlpörgött, izzó power metal-fej volt, akik végig gondoskodtak a jó és vidám hangulatról, az igazi power metal-atmoszféráról, amely mindvégig a megfelelő hőfokon izzott. Különösen a szomszédos Horvátországból érkezett zenetársak csapata – akikkel évek óta rendszeresen összefutunk a koncertes eposzokon, hol a mi oldalunkon, hol az övékén az államhatárnak – tartotta fenn a színpad előterében azt a megszállott rajongói hangulatot. A zenekar érezte az első néhány sor lázát, így semmiben nem fogta vissza magát az anyag előadásában. Kihozta magából a maximumot, ahogy mindig. A Brainstormot ugyan az euro power metalhoz soroljuk, de frazeálásában rengeteg olyan kiindulópont és csíra van, amely arra utal, hogy egy másik zeneszerzői közegben akár egy teuton thrash metal-banda alapjai is kikerekedhettek volna belőle. Hihetetlen ritmusszekció, amely letépte a béklyókat és a láncokat. Lenyűgöző, amit Dieter dobos művel a duplázón, és ehhez végig biztos alapot ad a mozgékony basszusgitáros, Antonio. Az ötös tényleg őrülten jó előadást nyújtott. Főleg azért, mert igazi klubhangulatban zajlott a koncert, ahol a közönség és a színpad közötti kémia annyival intenzívebb, a szenvedélyek és az érzelmek pedig annyival forróbbak. Az ember az ilyen koncerteken 20 évet vagy még többet repül vissza az időben, amikor a power metal felfelé ívelt, és ilyenkor minden érzék elvész. Az idő- és térérzék is. Csak egyvalami marad. A varázslat. A varázslat, hogy az ilyen koncerteken mindannyian egyek vagyunk. Nincs köztünk különbség. Egy dolog köt össze minket: a metalba és a varázsába vetett hit, amely a hétköznapokban is nagyon is életben és szelídíthetetlennek tart minket. Vihar, tornádó, monszun, ha úgy tetszik. Egyszerűen: a Brainstorm mindig a legjobbat hozza.

A zenekar a rendelkezésre álló játékidőben igyekezett a lemezei zömét lefedni. Elhangzott még: The World To See („Scary Creatures”, 2016), In These Walls („On the Spur of the Moment”, 2012), a „Firesoul” (2014) album címadó dala, a Highs Without Lows és a Shiva’s Tears („Soul Temptation”, 2003), a Falling Spiral Down és a Fire Walk With Me (mindkettő a „Downburst” albumról, 2008), valamint a Worlds Are Comin’ Through és az All Those Words (mindkettő a „Liquid Monster” albumról, 2005). Még egy ráadás is be volt tervezve, ezt azonban a zenekar nem játszotta el – nagy valószínűséggel a megfázott Andy miatt. Így éppen a kultikus „Metus Mortis” album Under Lights című dalától estünk el.

szerző: Aleš Podbrežnik
fotók: Aleš Podbrežnik