Massimo Savić, a horvát rock- és popszcéna egyik legelismertebb és legfelismerhetőbb énekese, egyike azoknak a hangoknak, amelyek örökre meghatározták a tágabb regionális zenei színtér arculatát, rövid, de súlyos betegség után, életének 61. évében elhunyt. Pályáját a Dorian Gray együttesben kezdte, amely 1983-ban adta ki „Sjaj u tami” című bemutatkozó stúdióalbumát, majd 1985-ben követte a második, a „Za tvoje oči”. A későbbi években szólókarrierjével lett igazán ismert. Pályája csúcspontja a zágrábi Arenában 2022. 11. 5-én adott koncert volt!
Savić 2022. 12. 23-án tüdőrák következtében hunyt el Zágrábban, a Vinogradska kórházban.
A szomorú hírt elsőként felesége és lánya osztotta meg a nyilvánossággal Facebookon:
„Apa, férj, büszkeségünk és szerelmünk, Massimo Savić rövid, de hősies küzdelem után itthagyott minket. Bár elhagyta ezt a világot, a lelkünkben örökké élni fog: mosolygósan, melegen, erősen, szeretettel és művészi műveltséggel telve. Örökre a te lányaid maradunk.”
Massimo Pulában született. Már fiatalon rendkívül tehetséges gitárosnak számított, később mégis úgy döntött, hogy a hangjának ad elsőbbséget, amely mindig is különleges egyedi adottság volt. Savić ezeket a vokális sajátosságokat pályája során végig fejlesztette és érlelte, és ezzel örökre kivívta magának azt a hírnevet, hogy nemcsak a volt Jugoszlávia, hanem a tágabb régió egyik legmarkánsabb és legkülönlegesebb hangja. Felmérhetetlen vokális karizmával.
Massimo még egyetemista korában kezdte a pályáját: 1982-ben társalapítója volt a Dorian Grey nevű újhullámos art rock formációnak. A zenekar az akkoriban aktuális hangzásbeli újítók, mint Bryan Ferry és a Roxy Music, David Bowie („berlini trilógia”), valamint David Sylvian és a Japan hatására írta a dalait, és 1983-ban kiadta „Sijaj u tami” című bemutatkozó stúdióalbumát. Az album azonnali ismertséget hozott a bandának, főként a címadó dallal, amely a The Walker Brothers The Sun Ain’t Gonna Shine Anymore című slágerének feldolgozása. A számot szerzőként elsőként már 1965-ben Frankie Valli vette fel, egy évvel később viszont a The Walker Brothers változata hozta meg neki az igazán látványos sikert. A dalt később Keane, Bruce Springsteen és Cher is feldolgozta.
1985-ben a Dorian Gray kiadta második stúdióalbumát, a „Za tvoje oči”-t. Svédországban vették fel, a producere Sjunne Ferger volt.
Az együttes egy évvel később feloszlott a növekvő belső feszültségek és az anyagi gondok miatt. A drog is megtette a magáét. A második album svédországi felvételei kétszer annyi időt vettek igénybe, mint amennyit a Jugoton hajlandó volt kifizetni, ezért a kiadó azt követelte a zenekartól, hogy a hátralévő tartozást a saját zsebéből egyenlítse ki. Az akkori menedzser, Marijan Crnarić megegyezett egy 42 állomásos jugoszláviai turnéról. A tagok a bevételből csak az útiköltséget, a szállást és az étkezést fedezték, a maradékot teljes egészében a Jugoton kiadó vitte el.
Massimo Savić folytatta a pályáját, és sikeres pop-rock énekes lett. 2004 és 2007 között, valamint 2012-ben öt horvát Porin-díjat nyert a legjobb énekes kategóriában.
A Dorian Gray után szólóalbumok következtek: „Stranac u noći” (1987), „Riječi čarobne” (1988), „Muzika za tebe” (1989), „Zemlja plesa” (1990), „Elements” (1992), „Benzina” (1995), „Massimo” (2003), „Vještina I” (2004), „Vještina II” (2006), „Sunce se ponovo rađa” (2008), „Dodirni me slučajno” (2011), „1 dan ljubavi (2015)”, „Sada” (2018).
Dinamikus és különleges hangja révén Massimo többek között a Pepsivel és a Coca-Colával is együttműködött, a horvátországi háború időszaka azonban sokat kivett belőle. Ez idő alatt teljesen eltávolodott az új zene írásától.
Utolsó koncertjét Massimo 2022. 11. 5-én adta a zágrábi Arenában. Közvetlenül a fellépés előtt tudta meg, hogy tüdőrákja van. Az orvosa lebeszélte a fellépésről, Massimo azonban nem mondta le a koncertet, sőt sokkolta az orvosát azzal a javaslattal, hogy jöjjön el az orvosi csapatával a koncertre, és maradjon a „színpad mögött” arra az esetre, ha az énekessel a fellépés közben bármi történne.
Bár talán már akkor sejtette, hogy az Arena-beli koncert lesz az utolsó fellépése, a 13 000 fős közönségtől, amely aznap este a biztatására érkezett, koncerthez méltó stílusban és úgy búcsúzott el, ahogy a legnagyobbak szokták!
Valójában a távozásával óriási űr keletkezett a régióban, hiszen Massimo megfoghatatlan karizmájáról, vokális egyediségéről volt híres. Ez a karizma teljes intenzitással és erővel izzón ragyogott, a szenvedély és az érzelem pedig, amellyel a költészetét megtámogatta, a hallgató szívét vagy egy szempillantás alatt lángra lobbantotta, vagy teljesen összetörte.
