SUM 41 (előzenekar: The Lunar Year)
Helyszín: Opatija / Ljetna pozornica / Horvátország
Dátum: 2023. 6. 11.
Újra SUM 41, mindössze egy nappal az olaszországi Jesolóban tartott koncert után (a beszámoló elérhető itt), ezúttal az opatijai Ljetna pozornicán. Ugyanazt a bandát két egymást követő estén is végigtudósítani talán nem sok értelme van, de a Rockline stábjának muszáj volt kimosnia a szájából az előző este ihatatlan sörének ízét, úgyhogy ez a döntés teljesen indokolt volt.
Ahogy a tegnapi koncertről szóló beszámolóban már említettük, a SUM 41 egyértelműen azon zenekarok közé tartozik, amelyek egy egész generációt határoztak meg. Blink 182-vel, Green Dayjel, The Offspringgel és még néhány társukkal együtt ők repítették be a 2000-es évek elején a punk-rockot a mainstreambe. Valószínűleg nincs olyan millenniumi, aki legalább egyikük dalait ne másolta volna kazettára, miközben ráüvöltött valamelyik családtagjára, hogy maradjon már csendben – áhhh… hány osztálytársamnak volt a „Fat Lip” felvételén a háttérben az anyja hangja, hogy „mi a fenét csinálsz”.
A SUM 41 opatijai koncertjén persze a szlovén rajongók is szép számban képviseltették magukat, hiszen több mint húsz év hallgatás után így másodszor (először tíz évvel ezelőtt Zágrábban léptek fel) láthatták őket, ráadásul nagyjából másfél órányira a fővárosunktól. A szlovénok csak úgy harsogtak, és néha tényleg azt hihette az ember, hogy többen vagyunk, mint a horvátok – érdekességként megemlíthetjük, hogy a színpadot is szlovénok építették fel. A zenekarnak a mi kis környékünkön is láthatóan rengeteg rajongója van: merchet ezúttal is gyakorlatilag lehetetlen volt venni már a show alatt – a nagy része már a koncert kezdete előtt elfogyott.
Az est nyitózenekara ezúttal a The Lunar Year volt. A banda hivatalosan brit rockzenekarként hirdeti magát, de a kérdés, hogy miért brit és nem horvát az előzenekar, nagyon gyorsan okafogyottá válik, amint a frontember, Connor Ball bemutatja a dobost. Ő nem más, mint a horvát Saša Maček (Cheat Codes).
A trió egyébként energikus és karizmatikus fellépése szépen bemelegítette a közönséget, amely azért energiája jó részét az est sztárjainak tartogatta. Connor Ball frontember már egészen hozzászokott a nagyobb színpadokhoz, hiszen korábban a gitáros „boyband”-attrakció, a The Vamps tagja volt. A színpadot és a közönséget alaposan a kezében tartotta, megjelenésével és tudásával pedig főleg a hölgyeket nyűgözte le.
Pontban 21 órakor végre eljött mindannyiunk ideje, akik már elmúltunk 30, és ibuprofennel meg sörrel töltöttük fel magunkat! Indulhatott a buli! De a viccet félretéve: a koncerten fiatalok és idősebbek egyaránt tolongtak. A korosztály elképesztően széles skálán mozgott, nagyjából négy évestől valamivel nyolcvan fölöttig. A Motivation nyitóriffje megtette a hatását, és máris teljes extázisban voltunk.
Ugyanígy reagált a közönség, amikor a banda a The Hell Songgal folytatta – a rajongók ezt tartják a negyedik legismertebb SUM 41-dalnak. A szám egyébként spontán született, hogy „segítsen” egy barátjuknak, aki akkoriban tudta meg, hogy HIV-pozitív. Deryck szerint eleinte egyáltalán nem akart erről írni, de a dal szinte magától megírta önmagát. Az album címe is a történethez kapcsolódik: ilyen háttérinformációval a „Does it look infected” cím egészen más értelmet nyer. A régi motorosok ezúttal is megkapták a magukét az olyan oldschool dalokkal, mint az Over My Head, az Underclass Hero és a Walking Disaster, amelyek minden alkalommal üvöltő reakciót váltottak ki a közönségből, egészen… az In Too Deepig. Na, és itt tartunk. A biztonsági őrök megint imádkoznak, a sörárusok depresszióba zuhantak, mert a koncert összes résztvevője egyszerre a színpad elé tömörült, és gigantikus circle pitet kerekített. Amikor ez a tetőpontjára hágott, jött is a horvát meteorológiai szolgálat figyelmeztetése egy közeledő pusztító tornádóról. Közben a banda a We’re All to Blame-et is elővette – ez a „Chuck” album képviselője, amelyet a rajongók a megjelenésekor „túl komolynak”, túlságosan „metálosnak” bélyegeztek. A panaszok Dave „Brownsound” Bakshot is „megrázták”, aki a frontember mellett nyilvánosan hangoztatta, hogy keményebb riffeket szeretne játszani. Aztán a banda úgy döntött, hogy a következő albumot az első lemezük szellemében adja ki, ami Brownsoundnak nem volt ínyére, így kilenc évre kilépett a zenekarból, majd 2015-ben visszatért. A punk-rock hívei kritikái ellenére az album a második helyig jutott az amerikai Billboard-listán, és az „All Killer No Filler” óriási sikere ellenére is ez volt a banda legsikeresebb albuma egészen 2007-ig, amikor az „Underclass Hero” megelőzte. A „Chuck” cím mögött is elég érdekes történet lapul. A lemezt ugyanis Chuck Pelletier ENSZ-békefenntartóról nevezték el, aki 2004-ben (pontosabban május 27-én) a Kongói Demokratikus Köztársaság területén szolgált. Chuck mentette meg a SUM 41 tagjainak életét, amikor a „War Child Canada” nonprofit szervezetnek forgattak dokumentumfilmet Kongóban, ahol akkoriban már évek óta háború dúlt, és a forgatás közben „derült égből” minden irányból „dörögni” kezdett: https://www.gg.ca/en/honours/recipients/121-62990) (az alábbi kép az egyetlen létező fotó, 200x250px felbontásban)
A koncert a rendes program záródalával, a Still Waitinggel érte el a csúcspontját. A környékbeli fül-orr-gégészek valószínűleg már jachtokat nézegettek, mert a hallottak alapján tudták, hogy egy csapásra legalább 2000 új pácienshez jutottak. A Sum 41 nem tért vissza azonnal a színpadra, ahogy az szokás – láthatóan élvezték a babérokat, vagyis az egyöntetű „SUM 41!” skandálást, amely messze túlhallatszott a Ljetna pozornica falain. A közönség egy pillanatra már attól tartott, hogy a Fat Lip elmarad, amikor a srácok berontottak a színpadra, és eljátszották a kevésbé ismert Machine Gunt. Utána persze jött az est csúcspontja, egyben a zenekar legtöbbet hallgatott dala – természetesen a „Fat Lip”. Szerintünk az eufóriát nem kell külön ecsetelni. A színpad melletti ágyúk teljes gőzzel dolgoztak, több tűz és füst volt, mint egy Marvel-filmben. Mindez gyönyörű lezárásba csomagolva, és sokaknak ez lett a banda utolsó koncertje. A koncert utáni depresszió az arcokból ítélve azonnal lecsapott. A közönség extázisban! Az eufória nem csillapul! A rajongók szívében azonban nem halványul a tudat, hogy a SUM 41 szomorú bejelentése szerint valószínűleg ez volt az utolsó horvátországi koncertjük. A morbid bejelentés okozta keserű érzésekre a rajongók pengetőkért könyörögve próbáltak vigaszt találni, majd lassan elkezdtek szállingózni a helyszínről.
Szerző: Helena Medved & Denis Paradiž
Fotók: Denis Paradiž
SETLIST:
1. Motivation (+88 outro)
2. The Hell Song
3. Over My Head (Better Off Dead)
4. We’re All to Blame
5. Out for Blood
6. War
7. Summer
8. Sleep Now in the Fire (Rage Against the Machine-feldolgozás)
9. Underclass Hero
10. Walking Disaster
11. With Me
12. In Too Deep
13. Makes No Difference
14. Pieces
15. No Reason
16. We Will Rock You (eredeti: Queen)
17. Still Waiting
—ráadás—
18. Machine Gun
19. Fat Lip
A SUM 41 tengerparti open air koncertje egészen más hangulatot teremtett, mint az előző esti. Az azonos setlist és színpadi produkció ellenére ez a koncert tényleg egyedülálló volt. A SUM 41 egyébként 29 év után búcsúzik a színpadoktól: 2025-ben szülőhazájukban, Kanadában adják utolsó koncertjüket, idén novemberben pedig Európában is elköszönnek. A párizsi búcsúkoncertre mindössze egyetlen nap alatt elkelt mind a 80 000 jegy. Az utolsó koncerten a Rockline.si is ott lesz! Egyelőre más európai dátumokat (a fesztiválfellépéseken kívül) még nem jelentettek be. Deryck ugyanakkor elejtette, hogy zenei karrierjének még nincs vége, és keményebb, metálosabb vizeken keresi majd az új sikereket.
