Helyszín: Piazza Unita / Tarvisio (Trbiž) / Olaszország
Dátum: 2010. július 22., csütörtök
„The Song Book” – ez a neve annak a turnénak, amely ismét Európába hozta az amerikai jazz fusion zenekart, a Pat Metheny Groupot! Mivel a klónozás egyelőre túl drága mulatság az egyszerű halandónak, kénytelen voltam kihagyni a banda 2010. június 29-i ljubljanai fellépését a Križankében! A Pat Metheny Group koncertje ugyanis épp egybeesett a Megadeth Kino Šiškában tartott bulijával. Igazi átok, ha az embernek ennyire széles a zenei ízlése. Szerencsére ott van Tarvisio! Szlovénül Trbiž, közvetlenül a podkoreni sípálya mögött, 10km-rel Kranjska Gorán túl. Már Olaszországban. Az ottani, évente megrendezett „No Borders Music festival” is tartogatott idénre néhány roppant érdekes nevet, és közülük elsőként épp a Pat Metheny Group nyitotta meg a gyönyörű kis alpesi turistaváros nyári koncertnyüzsgését.
A Pat Metheny Group egyébként erre a turnéra kvartetté zsugorodott. Amikor 1991-ben Ljubljanában láttam őket, 7 tag állt a színpadon. Ezúttal kiegészítő énekesek nélkül – vagyis vokális kíséret nélkül –, továbbá ütőhangszerek, harmonika, fúvósok és még ki tudja, mi minden nélkül léptek színpadra. Amit most láthattunk, az tehát az anyag csupasz, instrumentális előadása volt. Így néhány dal, főleg az „A Letter From Home” és a „Still Life (Talking)” lemezekről, a színpadon kevésbé zamatosan és kevésbé teltnek szólalt meg. Elsősorban azért, mert a ritmikát, amely ezeken a lemezeken rengeteget kölcsönöz a hagyományos brazil folkból, a kvartett nem tudta a stúdióanyagok tömörségével visszaadni. Ha jazzről beszélünk, az ilyen megállapítás nem jó jel. Jazz – ez ugyanis az a zene, amelynek minden egyes színpadi előadáson teljes pompájában kell életre kelnie!
Akárhogy is forgatom, ezúttal sem lehetett belekötni a csúcszenészekből álló kvartett munkájába, amelyet Pat Metheny (gitár), elválaszthatatlan zenei társa, Lyle Mays (billentyűk), Steve Rodby basszusgitáros és Antonio Sanchez dobos alkot. A tehetség és a profizmus ebben az esetben annyira átitatja a sokéves közös munkát és tapasztalatot, hogy egy koncert közbeni hiba ritkább, mint a lottóötös!
A koncert este 21 óra 20 perckor kezdődött! Rögtön az 1977-es „Pat Metheny” stúdiós bemutatkozó lemezzel és a Phase Dance-szel. Az első részben a srácok remek változatban hozták a „megasláger” This Is Not Americát, persze szigorúan a saját, jellegzetes jazzes modorukban. Ezt a dalt valószínűleg mindannyian David Bowie előadásában ismeritek, szerzői Lyle Mays és Pat Metheny. A Pat Metheny Group koncertváltozata viszont a magasztos atmoszféra megteremtésére épített. Hihetetlen lágysággal játszották. Metheny jellegzetes gitárhangja teljesen észrevétlenül simult bele Mays billentyűinek rétegzett harmóniáiba, amelyek a dalban egyértelműen átvették a vezető szerepet.
És nem ez volt a koncert egyetlen ilyen pillanata. A magasba emelő, álomszerű hangulat építésében még intenzívebbnek bizonyult a folytatásban főleg a The Bat, amelynél sötétlila fény árasztotta el a színpadot, valamint a zenekar egyik legismertebb dala, az Are You Going With Me?. Utóbbiban Metheny híres, szintetizátorral torzított gitárhangjához nyúlt, Mays billentyűinek megszokottan szaftos hátterével. A hangulatos tételek közül messze a legnagyobb ovációt a Last Train Home („Still Life Talking”, 1987) aratta, amelyhez Metheny elektromos szitárt ragadott. A közönségnek elég volt Sanchez nyitó seprűzése a pergőn, hogy azonnal felismerje a dalt, és ismételten kitörő tapsviharokkal jutalmazza. Pat is tudja, hogy Last Train Home nélkül egyszerűen nem megy, amikor a Pat Metheny Group színpadra lép.
Jó volt hallani a remek „Offramp” (1983) albumról a James-t is. A To The End Of The World pedig az a pillanata volt a koncertnek, amikor Pat egy kis több teret kívánt magának a zenei kifejezéshez! Így a másik három cimborát elküldte teázni a backstage-be, ő maga pedig kézbe vette a Pikasso gitárt! A híres hangszercsoda, amely Metheny koncertjeinek állandó kísérője, afféle lant, hárfa és folkgitár keveréke, a hangszer teste pedig Patnek egyúttal a tempó diktálására is szolgál.
Külön ki kell emelni a When We Were Free (Pat Metheny Group, „Quartet”, 1996) előadását is: a rendkívül dallamos, könnyen befogadható első rész a tipikus Metheny-melódiavilág meglehetősen kiszámítható, organikus kollázsaiban halad, a második részben viszont minden a feje tetejére áll, amikor Pat elektromos gitárt ragad, és a dal alapmotívuma zajos, felhúzott karaktert kap. A kvartett mesterien „törte szét” a számot a levezetésben, és rohadtul „feldramatizálta”, felfelé lendítve a hangulatot! A debütalbumról származó huncut, szikrázó Lone Jack zárta a koncert rendes részét.
A Pat Metheny Group visszatér az első ráadásra, és a koncert a remek „Still Life (Talking)” album szellemében, annak nyitódalával, a Minuano (Six Eight)-tel folytatódik. Itt megint hiányoztak a vokális harmóniák és a kiegészítő ütőhangszerek, amelyek kihangsúlyozták volna a ritmikai vázat. A soha véget nem érő, mennydörgő taps után a zenekar elköszön, de még egyszer visszatér a színpadra, és a második ráadásban lenyomja a Song For Bilbaót is.
A koncert teljes két órája után sem akart a közönség semmiképp elszakadni a helyszíntől. A tapsnak, az ovációnak és a zenekart visszakövetelő kiabálásnak se vége, se hossza nem volt. A banda azonban már nem tért vissza. Pat Metheny ismét bebizonyította, hogy olyan gitárvarázsló, aki egészen egyedi, utánozhatatlan megközelítésével nagy tekintélynek és megbecsülésnek örvend a kortárs jazz ismerői között. A Lyle Mays és közte lévő kötelék mágikus, a két zenész fenomenálisan érzékeli egymást a színpadi párbeszédben. A koncert hallható hiba nélkül zajlott le. A hangzás briliáns volt, a tarvisiói városmag közepén fekvő Piazza Unita tér pedig több mint ideális közeg az ilyen zene élvezetéhez. A kétórás koncert ma már ritkaság, és Pat Metheny jellegzetes jazz-folk-fusion modorában, a bravúros Sanchez–Rodby ritmusszekcióval (utóbbi az egész koncertet nagybőgőn játszotta végig), amelyben Sanchez mindössze két rövidebb szólóval alaposan begyújtotta a közönséget, egyetlen pillanat sem akadt, amely a gyengeségnek akár csak a nyomát is mutatta volna.
Bár valóban élvezhettük a zene újabb varázslatos estéjét, több mint nyilvánvalóvá vált, hogy Metheny is spórol. A zeneiparban ma egyre nehezebb megélni. Így Metheny először is lefaragta a zenekar létszámát a turnéra, de Lyle Mays sem bástyázza már körül magát billentyűkkel, mint egykor, hanem csak maga előtt, két állványon sorakoznak a hangszerei. A színpadon álló klasszikus zongora és a fő hangosítás, plusz a dobok is a „back-line” részét képezték. A zenekarok ma így is spórolnak. Ezért kijelenthetem, hogy a tarvisiói élményhez képest az 1991-es ljubljanai, Križanke-beli koncert, amelyet három nappal Szlovénia Jugoszláviától való elszakadása előtt láthattunk, még mindig az első számú! Sajnos nem tudom, hogyan sikerült a zenekar 2010. június 29-i, zsúfolásig megtelt Križanke előtt zajlott ljubljanai fellépése, Tarvisióban viszont Pat Metheny rendkívül szűkszavú volt. A kvartett kizárólag az anyag előadásán keresztül kommunikált a közönséggel. És ez elég is volt.
Ha így visszagondolok a zenekar 1991-es Križanke-beli fellépésére, semmiképp sem tudom elfelejteni Pat akkori, egyszeri szavait, amelyekkel a mennyekbe röpítette a ljubljanai közönséget: „I’ve heard that you are making a new state here in a couple of days! I wish you good luck!”
Azóta majdnem 20 év telt el! Az ember egyre kevésbé rugalmas, nehezebben alkalmazkodik, viszont könnyebben „vásárolja meg a szabadságot” (persze, ha van rá pénze), vagyis biztosítja magának a biztonságot és a kontrollt. Így nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy a Jethro Tull (Grác, 2010. július 1., Ausztria) és a Jeff Beck (St. Veit a.d. Glan, 2010. július 9., Ausztria) koncertjein szerzett keserű tapasztalatok után idén júliusban már harmadszor kényszerültem arra, hogy teljesen letörve, a színpadtól 100 m-re, a keverőpultnál fotózzak. Úgy tűnik, ebből a jövőben is egyre több lesz. Hé! Ad valaki pénzt egy teleobjektívre meg egy állványra?
szerző: Aleš Podbrežnik
fotók: Aleš Podbrežnik
Setlist:
1. Phase Dance
2. Have You Heard
3. Jaco
4. This Is Not America
5. Better Days Ahead
6. The Bat
7. Proof
8. James
9. Are You Going With Me?
10. Farmer’s Trust
11. It’s Just Talk
12. Last Train Home
13. To The End Of The World
14. When We Were Free
15. Lone Jack
—I. ráadás—
16. Minuano
—II. ráadás—
17. Song For Bilbao
