Therion – visszatérés a Kino Šiškába (2018)

foto: SEBASTIJAN VIDEC 2018
0 132

Helyszín: Ljubljana / CUK Kino Šiška / Szlovénia
Dátum: 2018. 03. 04.


A legendás szimfonikus metal csapat, a Therion az elmúlt években elég észrevétlen maradt. Amikor 2012-ben megjelent a különféle sanzonok feldolgozásait tartalmazó album, úgy tűnt, a Therionnak befellegzett. Igazi ötletek már nem voltak, a zenekar logikusan hallgatásba burkolózott. Évek csendje után a frontember, Christofer Johnsson bejelentette, hogy egy igen terjedelmes projekten dolgozott: egy régóta tervezett rockopera készült el Beloved Antichrist címmel. A hármas album nemrég látott napvilágot, a Therion pedig érthető módon promóciós turnéra indult, amely ismét megállt Szlovéniában.

A látogatottságon látszott, hogy a Therion már nem a régi fényes időket éli, amikor egy-egy koncertjük akár teltházas is lehetett, és persze a koncertfelállás is nagyobb volt. A hosszú távollét megtette a hatását, a szimfonikus metal pedig már nem élvez olyan hírnevet, mint néhány éve. Érdekességként megemlíthető, hogy 2007-ben a mára híressé vált Sabaton játszott a Therion előtt. Ma viszont a Therion lehet a Sabaton előzenekara, ami persze nem a minőség fokmérője. Most is fiatal, ígéretes zenekarokat vittek magukkal, amelyek talán nem pontosan illenek a műfaji keretek közé, de egy-egy új, érdekes felfedezésnek mindig akad hely.

Az angol The Devil nem éppen biztató kezdést hozott. Az álarcos formáció meglehetősen egyszerű, atmoszférikus zenét játszik, amelybe ének helyett különböző politikusok jelentős történelmi beszédeit tették. A The Devil koncepciója két dal erejéig érdekes, aztán az egész elég szárazzá válik.

Jobb benyomást keltett a német alternatív metalos Null Positive, amely főleg az eszelős énekesnő, Eli Berlin miatt tűnt ki: ő egyaránt szépen énekel és üvölt is. Semmi újdonság, tény. A dallamosság hiánya és az egyszerűbb fogások miatt a zenekar kicsit az ukrán Jinjerre emlékeztetett, csak éppen a Null Positive nem merészkedett bonyolultabb groove-os vidékekre. Mindenesetre a Null Positive Berlin miatt érdemes megnézni, aki jó bizonyíték arra, hogy nem csak az Arch Enemynek van erős női hangja.

Az orosz Imperial Age stílusban került a legközelebb a Therionhoz. Nem a spanyolviaszt találták fel újra, de az orosz csapat magabiztosan mutatta be a számait, amelyek hangszeres szempontból egy-egy elismert holland zenekarra is emlékeztettek. Az Imperial Age dalai gyorsak és ütősek voltak, és világossá tették, hogy nem a cukormázra mennek. Kevesebb volt a negédes rockkal kacérkodás, inkább a power metalhoz nyúltak. Kiugró teljesítmény talán nem volt, de bemelegítőnek több mint tisztességesek voltak. Ráadásul a közönség férfi fele alaposan pihentethette a szemét a két énekesnőn.

A Therion mögött gazdag diszkográfia áll. Annak idején akár 3 órát is játszottak, és még akkor sem fogyott el az anyag. Az évek megtették a magukét, így az egészet le kellett rövidíteni, és értelmesen összerakni egy új dalokkal megfűszerezett best of szettet. Az új Beloved Antichrist album egész három órás, a Therion érthető módon eljátszott pár újdonságot, bár az album terjedelméhez képest valójában nem sokat. A fogadtatás szolid volt, de inkább a híres számokra vártak a nézők, vagyis a Theli és a Gothic Kabbalah közötti időszak lemezeiről. A Therion aranykora már lejárt, ami a megszűkített felállásban is látszott. A pompás billentyűk és az összes zenekari hangszerelés felvételről szólt, ami elvitte az autentikusságot. A férfi vokálokról csak egy énekes gondoskodott, a régi tag, Thomas Vikström, a női hangokat pedig Linnéa Vikström és Chiara Malvestiti adta. Tehát kisebb énekes gárda, ami azonban nem lankadt, különösen a két énekesnő volt remekül összehangolódva.

Mindenképpen dicséret illeti Christofer Johnssont, aki a komoly hátproblémái után megírt egy hármas albumot, a koncerteken pedig még mindig kibír másfél óránál is többet. Mindig jó kísérőcsapat áll mögötte, de érezhető, hogy a zenekarban már nem játszik a Niemann fivérek, akik mély nyomot hagytak a Therionban. A jelenlegi gitáros, Christian Vidal jól begyakorolt, de inkább úgy tűnt, hogy a pózolás áll hozzá közelebb. A Therion korrektül lejátszotta a szettjét, az újdonságok mellett elhangzott jó pár elismert szám is, például a Ginnungagap, a Wine of Aluqah, a the Rise of Sodom and Gommorah, a Lemuria és az örök To Mega Therion. Johnsson, aki eleinte visszafogottnak tűnt, a végére szépen feloldódott, a koncert vége felé pedig Johansson azt is elmagyarázta, miért nem árultak pólókat. Mindent összevetve a Therion igazán tisztességes koncertet adott, és ígéretes visszatérést produkált.

A Therion aranykora lejárt, de ez még nem jelenti azt, hogy le lehetne írni a zenekart. A Kino Šiškában adott több mint szolid koncerttel a Therion új korszakot és egyben reményt hirdetett a jövőre nézve.

szerző: Primož Novak
fotók: Sebastijan Videc


Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik