A hazai Koromač kinőtte Metelkovát (2016)
Helyszín: Ljubljana / Gala hala / Szlovénia
Dátum: csütörtök, 2016. 01. 14.
Koromač, a vrtojbai székhelyű szlovén csupa-instrumentális-kísérleti formáció, amely újabban hattagú, és nem kevesebb mint két dobossal erősített, a „Punk Enough?” című debütalbummal a zsebében lépett fel a Domorodni četrtki (Hazai csütörtökök) estsorozat keretében. A „megunhatatlan” Metelkován.
Alkotói fékek nélkül, a nyíltan provokatív eklekticizmus kincsével, az önsorsrontó eredetiség velős alaptételével és kísérletező kihívó attitűddel. Ezen az estén, 2016. 01. 14-én Metelkován ismét vidáman forrt a levegő. A Gromka klubban a Prismojeni profesorji bluesa telt házas bulit csinált, rengeteg ember álldogált a klub előtt a jeges hidegben, mogorván toporogva, az okosabbak viszont inkább felkerestek más nyitott helyszíneket aznap este Metelkován. Az egyik ilyen természetesen a Gala hala volt, ahol az efféle csütörtökök a feltörekvő tehetségek, saját szerzeményekkel dolgozó fiatal zenekarok bemutatkozására szolgálnak, akik éppen a színtéren próbálnak utat törni maguknak.
A Koromač nem tegnapi csapat. A tagok mögött kilométerek és tapasztalat van. A zenekar víziót hordoz, zenei fókuszt hordoz. A Koromač példa arra a formációra, amely a tagság bővítésével – elsősorban a két dobosra és a szaxofonra gondolok – tárt kapukat nyitott újabb és újabb zenei térségek felfedezése előtt. Lazán „jazzcore”-nak nevezhetjük őket, ami értelmesen köti össze a zenekar zenei múltját a jelenével. A hangzásvilágukban a Koromač könyörtelen nihilisták, hangterroristák, akik egyáltalán nem alkalmazkodnak azokhoz a „lágyabb lelkekhez”, akik „örökölték” a törékeny mechanoreceptor-szerveket.
Így zajlott a zenekar koncertje a Gala halában is. Úgy 20 perccel tizenegy előtt másztak fel a színpadra, és elkezdték a „dörgést”. A gitárok szilárd frázisokat tartanak, beléjük mar a szaxofon, amely nem marad a gitárfrázisok keretei között, hanem szabadelvűen gyakran elúszik atonális dimenziókba, ezzel többször kaotikus állapotot idézve elő. A gitárhang recsegős, zsíros, garázsos, árnyalataiban még mindig elég hardcore-os, bár a riffek metálosan épülnek fel. Összességében rendkívül érdekes koncertnek voltunk tanúi, amelynek zenei levezetése a zenei kifejezésmód abszolút különlegességeiből táplálkozott. A zenekar idővel jó 100 látogatót állított teljesen a maga oldalára. Főleg az első sorokban egyes csoportok gyorsan azonosultak a színpadról áradó energiával, és teljesen átadták magukat neki. Összességében rendkívül sikeres koncertfellépés volt, amitől remélhetőleg bővült a zenei hozzáértők köre, akik ismerik őket.
A Koromač viszont fejlődik. Stíluson belüli átmeneten mennek keresztül. A kifejezésmódban rengeteg tér marad, amit fékezhetetlenül kihasználhatnak a szabadelvű jam-kísérletezés iránti elkötelezettségükkel. Szuper lenne, ha a zenekar a jövőben a kísérletező jazzes, sőt progresszív szféra elmélyítésére törekedne. Különösen a felállásban szereplő két dobfelszerelés kihasználtságának további optimalizálása terén. Summa summarum: gyönyörű új zenei provokáció a láthatáron. Érdemes kipróbálni!
szerző: Aleš Podbrežnik
fotók: Aleš Podbrežnik














